Steindl Imre (Pest, 1839. okt. 29. – Bp., 1902. aug. 31.): építész, műegyetemi tanát, az MTA l. tagja (1898). Tanulmányait a budai műegy.-en 1859-ben és a bécsi képzőművészeti ak.-n végezte. 1869-ben a budai műegy.-en h., 1870-től r. tanár. Eklektikus művész, kinek érdeklődése előbb a reneszánsz, utóbb a gótika formavilága felé fordult. Főbb művei: a bp.-i új városháza (1870 – 72, Váci u. 62 – 64.), a Múzeum körúti egy.-i épület (1880 – 83), a bp.-i, Rózsák tere plébánia templom (1897 – 1900) s mindenekelőtt a neogótikus Országház (1884 – 1904), mely az angol gótikát és részben barokk elemeket ötvöző kialakításával egyedi jellegével a korabeli parlamentépületek kiemelkedő példája. Több műemlék restaurálása is fűződik nevéhez, így a vajdahunyadi váré (1870 – 74). a szegedi ferences templomé (1876), a kassai székesegyházé (1877) stb. – Írásai: A kassai székesegyház (Bp., 1896); Az új országházról (Bp., 1899). – Irod. Csányi Károly: S. I. (Művészet, I. 1902); Csányi Károly: S. I. emlékezete (Magy. Építőműv. 1952. 3. sz.); Egri Mária-Wellisch Imre: Az Országház (Bp., 1956); Zakariás G. Sándor: Budapest (bibliográfiával Bp., 1961).