Stráner Vilmos (Sopron, 1866. ápr. 8. – Sopron, 1932. febr. 4.): evangélikus pap, teológus, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait a soproni ev. teológiai főisk.-n (1885-88) és a tübingeni egy.-en (1888-89) végezte, 1889-ben avatták lelkésszé. 1889-től ev. segédlelkész, majd lelkész Pinkafőn, 1905-08-ban vezető lelkész Kőszegen, 1908-tól 1923-ig a soproni ev. teológiai ak. tanára, 1919-23-ban ig.-ja. 1923-tól a pécsi tudományegy. soproni ev. hittudományi karán a gyakorlati teológia ny. r. tanára, 1923-26-ban a kar dékánja, 1926-28-ban prodékánja. 1929-ben a debrecei tudományegy. teológiai t. doktora lett. Főként a gyakorlati teológia elvi kérdéseivel, a belmisszió fogalmi problémáival és a tanszabadság történetével foglalkozott. Verseket is írt. 1912-ben megalapította az Evangélikus Egyházi Élet c. egyházi lapot, melynek 1918-ig főszerk.-je volt. 1919-26-ban a Tapolcai Újság, 1921-23-ban a debreceni Tiszántúli Hírlap, 1925-27-ben a debreceni Hajdúföld munkatársa. – F. m. A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati teológia minden ágában (Sopron, A tanszabadság a hazai protestáns főiskolában a reformációtól napjainkig (Felsőőr, 1910); A Biblia az élet könyve (Szentgotthárd, 1911); Lelki fegyver (Sopron, 1916); Az ágostai hitvallás és az evangélikus istentisztelet (Hitvallás és tudomány, Sopron, 1930).