Sulán Béla (Rozsnyó, 1916. ápr. 21. – Bp., 1968. aug. 26.): nyelvész, egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora (1962). Egyetemi tanulmányait Prágában és Bp.-en végezte. Először középisk. tanár, aztán a Nemzeti Múz., majd a Kelet-európai Tudományos Intézet munkatársa volt. 1950-ben az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatója, a bp.-i és a debreceni egy. megbízott előadója. 1951-ben az MTA I. Osztályának szaktitkára, 1952-től 1958-ig az Oktatásügyi Min.-ban az egy.-i, illetve a felsőoktatási főosztály vezetője. 1958-tól 1963-ig a debreceni egy. Szláv Filológiai Intézetének tanára, egyúttal 1959-től 1963-ig a debreceni egy. rektora. 1966. nov.-től az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársa volt. Elsősorban grammatikai, magyar dialektológiai és különféle elvi, módszertani kérdések foglalkoztatták. Szótörténeti-etimológiai kutatásaival a magyar–szláv nyelvi kapcsolatoknak, közelebbről a cseh szókincs magyar elemeinek felderítéséhez járult hozzá. Szerkesztésében jelent meg: Nyelvtani tanulmányok és nyelvek (Bp., 1962); Slavica (a debreceni egy. szlavisztikai évkönyve, I–V., 1961-1965). – F. m. Gazdaságtörténeti vonatkozású helynevek Rozsnyó határában (Kassa, 1943); Szempontok az i-zés vizsgálatához (Debrecen, 1951); Az új cseh–magyar szótár elé (Magy. Nyelvőr, 1954); A cseh szókincs magyar elemeiből (Magy. Nyelv, 1956); A szókölcsönzés kérdéséhez (Magy. Nyelv, 1961); Jegyzetek a nyelvtan tárgyáról és felosztásáról (Nyelvtani tanulmányok, Bp., 1961); Jelentéstani jegyzetek (Debrecen–Bp., 1961); Adalékok az argó – különösen a középeurópai argó – szókincsének tanulmányozásához. (Debrecen, 1961); A kétnyelvűség néhány kérdéséhez. A magyar–szláv szókincsbeli kölcsönhatások tanulságai alapján (Debrecen, 1963); A lengyel szókincs legrégibb magyar jövevény szavai (Magy. Nyelv, 1964). – Irod. Sebestyén Árpád: Búcsú S. B.-tól (Magy. Nyelv; 1968); Hadrovics László: B. S. (Studia Slavica, 1969).