Surányi Miklós (Felsőmindszent, 1882. febr. 16. – Bp., 1936. jún. 23.): újságíró, író. Jogi tanulmányokat folytatott Pécsett. 1903-ban a Magyarország parlamenti tudósítója. 1908-ban Máramarosszigeten vm.-i allevéltáros. Egy évvel később megbízták a Máramaros szerkesztésével. 1918-ban került Bp -re. 1924-ben a Nemzeti Ujság munkatársa lett. A Petőfi Társ. 1917-ben, a Kisfaludy Társ. 1922-ben választotta tagjai közé. Évekig a Budapesti Hírlap szerk.-je volt. Konzervatív szellemben számos vezércikket és kritikát írt. Regényei nagyobbrészt történelmi tárgyúak. – F. m. A trianoni páva (r., Bp., 1917); A mindenható asszony (r., Bp., 1923); Káin és Ábel (r., Bp., 1924); A nápolyi asszony (r., Bp., 1924); Egyedül vagyunk (Széchenyi István életrajzi r., Bp., 1936); Miért van ez így? (r., Bp., 1943). – Irod. Schöpflin Aladár: S. M. (Nyugat, 1925); Vajthó László: S. M. (Prot. Szle, 1934); Brisits Frigyes: S. M. (Napkelet, 1936); Gulyás Pál: S. M. (Irod. tört. 1936); Supka Géza: S. M. (Literatura, 1936); Pusztai József: S. M. és Pécs (Jelenkor, 1962. 5. sz.); Csathó Kálmán: S. M. (Írótársak között, Bp., 1965.)