Süli András (Algyő, 1897. nov. 30. – Szeged, 1969. okt. 20.): festő, naiv művészetünk egyik legjelentősebb egyénisége. Hat elemit végzett 1902–1908 között. Tizennyolc éves koráig mezőgazdasági munkás; napszámos volt. 1915–18-ban katona, majd földműves. Téli estéinek fő elfoglaltsága a kosárfonás volt. Mindössze öt évig, 1933-tól 1938-ig festett. Vízfestékkel kezdett festegetni, majd végleg áttért az olajtechnikára. Festményeinek uralkodó témája szülőfaluja: a templom, parasztudvar, szoba, a Tisza tutajokkal és hajókkal, a vasútállomás vonatszerelvényekkel, végtelenbe futó villanyvezetékek, autók stb. Festményei dekoratívak és belső egyensúlyt, érzelmi telítettséget árasztanak. Kedvelte a szimmetriát, a sávos-ritmusos szerkesztést. Képei naivan érzékeltetik a harmadik dimenziót. A népművészetre jellemző ornamentális felfogást követte. Gyakran az élettelen tárgyakat is (székeket, autókat) antropomorf jelleggel ruházza fel. Művészete szemléletében és színvonalában is egységes. Első művészi sikerét a harmincas években, az őstehetségek kiállításain érte el. Ezek között volt 1938-as amsterdami bemutatkozása is. Az 1934-ben Bp.-en megrendezett „Magyar őstehetségek” c. kiállításra 35–40 festményét küldte el, de nem kapta vissza sem a képeket, sem azok ellenértékét. Ekkor az otthon maradt festményeit elkeseredésében elégette. 1938-ban beköltözött Szegedre és életének hátralevő több mint három évtizedében többet nem festett képet, alkalmi munkákból élt. Ebből már újrafelfedezésének eseményei sem mozdították ki. 1964-ben kiállítása volt Linzben, majd 1966-ban 8 festménnyel szerepelt a Naiv Művészek I. Nemzetközi Triennaléján Pozsonyban, 1969-ben 31 képet mutattak be tőle a Naiv Művészek II. Nemzetközi Triennaléján, ahol a kiemelkedő nemzetközi mezőnyben II. díjat kapott. 1968 nyarán Szegeden a Móra Ferenc Múz. kupolatermében rendezték meg első hazai önálló kiállítását. Ezt követően számos itthoni és külföldi kiállítóteremben mutatták be festményeit. Néhány képe állandó kiállításon tekinthető meg Kecskeméten, a Magyar Naiv Művészek Múz.-ában és Bp.-en az MNG-ben. – Irod. Szabó Júlia: S. A. (Művészet, 1967. 3. sz.); Ortutay Gyula: A „naiv” festészetről – S. A. művei ürügyén (Tiszatáj, 1968. 9. sz.); Moldován Domonkos: S. A. parasztfestő kiállítása (Képzőművészeti Almanach, I. Bp., 1969); Akácz László: Egy parasztfestő halálára (Élet és Irod., 1969. 44. sz.); Kulka Eszter: S. A. parasztfestő halálára (Tiszatáj, 1970. 1. sz.); 1966-68-ban televíziós dokumentum-portréfilm készült S. A.-ról (rendező: Moldován Domonkos). – Szi. Simai Mihály: Mi égett ott el? S. A. algyői parasztfestő emlékére (vers, Tiszatáj, 1972. 9. sz.); Szepesi Attila: S. A.: Vonat (vers, Tiszatáj, 1972. 10. sz.).