Svehla Gyula (Ipolyberzence, 1888. dec. 19. – Bp., 1968. júl. 30.): kémikus. A budapesti tudományegy.-en 1912-ben középisk. tanári oklevelet szerzett. Katona volt, I. világháborús frontszolgálata után bölcsészdoktorátust szerzett (1919), utána az Agyag- és Samottgyárban dolgozott. 1921-ben az ózdi vasművekben vállalt vegyészi állást. 1927-től főmérnök, 1941-től ig. Az államosítás után a kémiai laboratórium vezetőjeként folytatta működését nyugdíjazásáig (1955). 1949–1955 között a kohászati analízisről előadásokat tartott a miskolci Nehézipari Műszaki Egy.-en. Doktori értekezésében még a fehérjék kémiájával foglalkozott, későbbi működésében kizárólag kohászati technológiai és anyagvizsgálati eljárások területén dolgozott. Kísérleteket folytatott a kohászati melléktermékek építőipari hasznosítása tárgyában. Vizsgálta a komlói szénből készült koksz vaskohászati felhasználhatóságát. Kidolgozta a vaskohászati elemző eljárások mo.-i szabványosítását. – F. m. Kohászati elemzések (egyetemi jegyzet, Miskolc, 1952). – Irod. Pőcze L.: Dr. S. Gy. (Kohászat, 1968.).