Szabó Gyula (Bp., 1907. jún. 8. – Losonc, 1972. máj. 25.): festő. Losoncon végzett középisk. tanulmányok után 1933-ban Turócszentmártonban és Prágában tanult plakáttervezést. Prágai Mintavásár és Újság c. plakátja első díjat nyert egy pályázaton. Küzdelmes évek után 1937-ben került sor első kiállítására Pozsonyban, a M. Tudományos és Művészeti Társaság rendezésében. Több képét megvásárolták, és ösztöndíjat kapott, amelynek segítségével Párizsba ment, ahol a Julian Akadémián folytatott tanulmányokat. Festményeit Pozsonyban állította ki, rajzait Párizsban, Theodor Fried segítségével. Losoncra tért vissza, majd a negyvenes években többször járt Bp.-en, részt vett több fővárosi kiállításon, vásárolt tőle a Fővárosi Képtár és a Szépművészeti Múzeum. A II. világháború után súlyos betegségéből felépülve újrakezdte művészi munkásságát, 1949-ben Pozsonyban nyílt egyéni kiállítása fametszetsorozatából. Ezt újabb grafikai szériák követték (Föld népe, 1954; Emberek a hegyen, 1956–57; Asszonyok, 1956; Emberek, vigyázzatok, 1959; Forradalom–élet, Forradalom–szerelem, 1962; Ecce vita, 1963). 1957-ben, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége jubiláris kiállítást rendezett alkotásaiból Pozsonyban. Ugyancsak a szlovák főváros adott otthont 1966-ban kiállított műveinek. – Festészetében a látható valóság minél tökéletesebb rögzítésére, a külső világ ábrázolására törekedett, de megjelenítette egyes műveiben a szubjektív valóságot, a belső összefüggéseket, szimbólumokat, fétiseket is. Késői grafikái meditatív jellegűek (Kozmosz és forma, 14 lap, 1969; Csontfigurák, 21 lap, 1970). Mégis élni kell c. sorozatáért a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából hirdetett pályázaton a grafikai nagydíjat kapta. – Irod. Klara Kubičkova: Sz. Gy. (Bp., 1972); Sz. Gy. (Magyar Nemzet, 1972. máj. 28.).