Szabó János (Zaguzsen, 1897. nov. 17. – Bp., 1957. jan. 19.): gépkocsivezető. 1944-ben jött át Erdélyből Mo.-ra. 1947-től gépkocsivezető volt a Földművelésügyi Min.-ban. 1953-ban emigrálni próbált Jugoszláviába, a határon elfogták, az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) foglya volt, három hónapos börtönbüntetést szenvedett. Kiszabadulása után a Magy.-Szovjet Olajvállalatnál (MASZOLAJ) volt gépkocsivezető. 1956. okt. 25-én vidéki útról visszatérve csatlakozott a Széna téri felkelő csoporthoz, melynek rövidesen vezetője lett. Dudás József, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány vezetője alezredessé nevezte ki. Csoportja utolsó főhadiszállása okt. végén a Maros utcai államvédelmi laktanyában volt. Nov. 10-e után bujkálni kényszerült, miután elárulták rejtekhelyét, nov. 18-án letartóztatták. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres felkelés szervezése címen a rögtönítélő bíróság halálra ítélte. Dudás Józseffel együtt végezték ki. – Irod. Halottaink 1956. I. (Bp., 1989).