Szabó József (Gérce, 1789. okt. 2. – Sopron, 1885. jún. 8.): tanár, nyelvész. A soproni ev. líceumban, 1816-ban Jénában, 1817-ben Göttingenben tanult, ahol barátságba került Kőrösi Csorma Sándorral, 1817-től 1853-ig a soproni ev. líceum tanára, 1829-től 1833-ig a tanítóképző tanfolyam vezetője is volt. A főleg tudománytalan etimológiák segítségével alkotott ún. „délibábos” nyelvészet egyik jellegzetes képviselője. Ugyanekkor azt is hirdette, hogy az ázsiai nyelveket feldolgozni elsősorban a m. tudomány feladata. – F. m. A hősi magyar név s eredeti méltóságának kivívása (Sopron, 1825); A dicső magyar szó s nyelv őskorú régisége (Sopron, 1829); Monumenta linguae ac literaturae Hungarorum in antiquitate vetusta (Sopron, 1833); A magyar nyelv keleti emlékei (I – II. füz. Sopron, 1844, 1862).