Kezdőlap

Szabó László, Csekefalvi, Cs. Szabó (Bp., 1905. nov. 11.Bp., 1984. szept. 28.): író, Baumgarten-díjas (1936). Apai ágon székely, anyai ágon erdélyi szász családból származott. Gyermekkorát Kolozsvárott töltötte, Erdély Romániához csatolása után települt át szüleivel Bp.-re. A bp.-i ref. gimn.-ban és a közgazdasági egy.-en végezte tanulmányait, 1925-26-ban Párizsban volt ösztöndíjas. 1931-ben gazdaságtörténetből szerzett doktorátust. Ezután a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének titkára volt. F. D. Roosevelt (Bp., 1935) c. tanulmányában az amerikai reformpolitikával foglalkozott. 1935 és 1944 között a Magy. Rádió irodalmi osztályának vezetője volt, progresszív irodalmunk képviselői az ő jóvoltából kaptak ott szót. A Nyugat köréhez csatlakozott, ugyanakkor a Válaszban és később a Magyar Csillagban is jelentek meg írásai. Az ún. „esszéíró nemzedék” képviselőjeként azokat a kulturális és erkölcsi értékeket védelmezte, amelyek veszélybe kerültek a közeledő háború és a teret nyerő fasizmus miatt. Esszéi részben útirajzok, ezekben nyugat-európai élményeiről, az ott tapasztalt változásokról számolt be. Ilyenek Hét nap Párizsban (Bp., 1936), Doveri átkelés (Bp., 1937) és Fegyveres Európa (Bp., 1939) c. kötetei. Levelek a száműzetésből (Bp., 1937), Magyar néző (Napló az európai válságról, Bp., 1939) és Haza és nagyvilág (Bp., 1942) c. köteteiben a m. és a nyugati irodalomról, művészetről közölt tanulmányokat, a hazai tájak szellemi arculatát rajzolta meg. 1936-ban jelent meg Egy gondolat bánt engemet c. első elbeszélése, ebben Petőfi egy általa elképzelt párizsi utazásának legendáját beszélte el. Apai örökség (Bp., 1936), A kígyó (Bp., 1941) és Szerelem (Bp., 1944) c. kötetei kultúrtörténeti tárgyú esszénovellákat, analitikus jellemrajzokat tartalmaznak. Erdélyben (Bp., 1940) c. tanulmányában a visszatért erdélyi területek múltjáról és jelenéről tett személyes vallomást. 1941-ben Makkai Lászlóval együtt Erdély öröksége címmel tíz kötetben rendezte sajtó alá az erdélyi m. emlékiratirodalom válogatását. Három költő (Bp., 1942) címmel Byron, Shelley és Keats verseiből állított össze antológiát. Az 1944-es német megszállás után lemondott állásáról, Balatonföldváron, majd Budán bujkált. 1945 után a Képzőművészeti Főisk. újonnan alapított művelődéstörténeti tanszékének vezetője lett, 1946-47-ben hosszabb nyugat-európai tanulmányutat tett. 1946-ban jelent meg Két part c. esszékötete, 1947-ben Márvány és babér c. gyűjteménye az Itáliának szentelt versekből. 1948 végén tanulmányútra Olaszo.-ba utazott, s nem tért vissza. Kezdetben Rómában és Firenzében élt, majd 1951-ben Londonban telepedett le, s az angol rádió m. osztályának munkatársaként dolgozott. Írásai ettől kezdve a Látóhatárban, illetve Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében és az Irodalmi Újságban jelentek meg. 1958-ban felvette a brit állampolgárságot. 1972-ben nyugalomba vonult. 1953-ban Rómában jelent meg Magyar versek Aranytól napjainkig c. terjedelmes antológiája, amely az emigrációban élő magyarság fiatalabb nemzedékeinek nevelésében töltött be igen fontos szerepet. Az emigráció szellemi életének egyik vezetőjeként tevékenykedett, sokat utazott, számos előadást tartott különböző nyugati m. mozgalmak és irodalmi körök összejövetelein. Londonból figyelemmel kísérhette a Ny-európai, főként az angol, a francia és az olasz kulturális életet, emellett számot vethetett a hazai eseményekkel. Úti tapasztalatairól kitűnő esszékben számolt be: Téli utazás (München, 1956) c. műve személyes hangú útirajz, Halfejű pásztorbot (London, 1960) c. könyvében görögo.-i, A nyomozás (Oslo-Bécs, 1966) c. kötetében „szentföldi” tapasztalatait örökítette meg. Római muzsika (München, 1970) c. útirajzokat és művelődéstörténeti esszéket adott közre. Hunok nyugaton (München, 1968) c. kötetében a háború után Ny-Európában tett utazásának emlékeit elevenítette fel. Ország és irodalom (Brüsszel, 1963) c. könyvében m. irodalomtörténeti tanulmányokat jelentetett meg, ezekben vitába szállt a hivatalos hazai felfogással. Petőfiék (München, 1973) c. két irodalomtörténeti esszét közölt. Két tükör közt (Basel, 1977) c. kötetében részben hazai írókkal: Illyés Gyulával, Weöres Sándorral, Pilinszky Jánossal készített interjúit, részben a vele készült beszélgetéseket gyűjtötte egybe. Irgalom (Róma, 1955), majd Vérző fantomok (München, 1979) c. köteteiben elbeszéléseit rendezte sajtó alá, ezekben tragikus, és ironikus hangoltságban adott számot emigrációs tapasztalatairól, felidézte a régi erdélyi élet vagy az európai kulturális múlt alakjait és eseményeit. A történeti tárgyú elbeszélések a függetlenség és a hűség kettős eszményének jegyében törekedtek személyes etikájának kidolgozására. Példázatos jelentésük arra utal, hogy az idegen környezetben megtalált írói autonómiának morális elkötelezettséggel kell együttjárnia, s a független megfigyelőnek ragaszkodnia kell nemzeti kultúrájához, annak eszményeihez és hagyományaihoz. Félszáz ének és egy játék (München, 1959), ill. Pokoltornác(London, 1974) c. költeményeit, A gyanútlanok (Bern, 1976) c. hangjátékait, Hűlő árnyékban (Bern, 1982) c. pedig önéletrajzi írásait és interjúit adta ki. A hetvenes években vetődött fel először valamelyik könyvének hazai megjelentetése. 1980 tavaszán a Nagyvilág közölte Dickens Napló c. esszéjét, ez év őszén látogatott haza először, s a görög kultúráról előadást tartott a Képzőművészeti Főisk.-n. Ezt követően többször is idehaza járt, és beutazta az országot. Sorra jelentek meg könyvei: 1982-ben Alkalom című esszéválogatása, majd Közel s távol (Bp., 1983) s A kígyó (Bp., 1986) c. novelláskötetei, Őrzők (Bp., 1985), Görögökről (Bp., 1986) és Shakespeare (Bp., 1987) c. tanulmánykötetei. Legendás könyvtárát a sárospataki ref. könyvtár, levelezését és iratanyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi. Végakarata szerint Sárospatakon temették el. – Irod. Németh László: Cs. Sz. L., a tanulmányíró (Magy. Csillag, 1942. dec. 15.); Huszár Tibor: Beszélgetés Cs. Sz. L.-val (London, 1977); Sükösd Mihály: Cs. Sz. (Élet és Irod., 1981. 23. sz.); Távolsági beszélgetések (interjú, riporter Hegyi Béla, Vigilia, 1981. 5. sz.); Mezei András: Megkérdeztük Cs. Sz. L.-t miért él a magyar író külföldön fantomok között? (Megkérdeztük…, interjúk, Bp., 1982); Tóbiás Áron: Cs. Sz. L. lakásai (Olvasó Nép, 1983); Kéry László: Egy író élete (Nagyvilág, 1984. 1. sz.); Vajda Miklós: Ex Britannia redemtio. Cs. Sz. L. halálára (Élet és Irod., 1984. 40. sz.); Illés Endre: Pataki rekviem (Élet és Irod., 1984. 41. sz.); Szakolczay Lajos: Cs. Sz. L.-tól búcsúzva (Műhely, 1984. 6. sz.); Száraz György: Cs. Sz. L. (Kortárs, 1984. 12. sz.); Pomogáts Béla: Cs. Sz. L.-ról (Vigilia, 1985. 1. sz.); Taxner Tóth Ernő: Egy hagyaték hazatért (interjú, riporter Murányi Gábor, Magy. Nemzet, 1985. szept. 7.); Benke György: Cs. Sz. Sárospatakon (Széphalom, 1986); Petrőczi Éva: Cs. Sz. L. hagyatéka és síremléke Sárospatakon (Magy. Nemzet, 1988. okt. 20.); Tóbiás Áron: Cs. Sz. L. londoni otthonai (Olvasó Nép, 1988); Czine Mihály: Cs. Sz. L. hűsége (Forrás, 1989. 7. sz.); Rónay László: Emlékezés Cs. Sz. L.-ra (Népszava, 1989. nov. 25.); Kabdebó Tamás: A magyar Montaigne. Cs. Sz. L. írói portréja (Arcok és eszmék a nyugati magyar irodalomban, Szeged-Zürich, 1989); Czigány Lóránt: Cs. Sz. L. Londonban (Literatura, 1989. 3-4. sz.); Baranyai Katalin (Holnap, 1991. 10. sz.)