Szabó Zoltán (Bp., 1882. nov. 25. – Bp., 1944. máj. 18.): botanikus, biológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r, 1941). A bp.-i és a boroszlói egy.-en tanult. Boroszlóban F. Pax mellett dolgozott és ott doktorált 1905-ben. 1905-től a bp.-i tudományegy. növénytani tanszékén tanársegéd, 1913- tól adjunktus volt. 1912-ben a bp.-i tudományegy.-en nyert magántanári képesítést, 1923-ban pedig rk. tanár az Állatorvosi Főisk.-n általános örökléstanból. 1926-tól a bp.-i közgazdaságtudományi kar (utóbb a mezőgazdasági és állatorvosi kar) növénytani tanszékének, 1940-től az egy. növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének ny. r. tanára, a botanikus kert ig.-ja, a Botanikai Közlemények szerk.-je volt 1926 – 36-ban. Kezdetben növényföldrajzzal foglalkozott. Utóbb főleg rendszertannal, a Dipsacaceae (mácsonyafélék) család egyes nemzetségeivel (Knautia, Cephalaria) foglalkozott. Később áttért a növények szerveződésének és az átöröklésnek a kutatására. A klasszikus örökléstan és a helyes kromoszóma- és génelmélet mo.-i terjesztője volt. Széles körű szakirodalmi munkássága mellett népszerű összefoglaló műveket és tankönyveket is írt. Több növényfajt róla neveztek el. Kora legképzettebb és legeredményesebb tudósainak egyike volt. – F. m. Mykologische Beobachtungen (Breslau, 1904); Monographie der Gattung Knautia (Englers Botan. Jahrb. 1905); A Szudéták növényföldrajzának vázlatos foglalata… (Földrajzi Közl. Bp., 1907); A Knautia génusz monográfiája (Bp., 1911); A növények szervezete (Bp., 1922); A nővények életmódja (Bp., 1925); A szobai nővények élete és gondozása (Bp., 1928); A Cephalariagénusz monográfiája (Bp., 1940); A Dipsacaceák virágzatának fejlődéstani értelmezést (Pécs, 1930); Az átöröklés (Bp., 1938); Származás és öröklés (Bp., 1942). – Irod. Mándy György: Sz. Z. (Mezőgazdasági Kutatások, 1944.): Rapaics Raymund: A magyar biológia története (Bp., 1953).