Szamosközy István, Zamosius (Kolozsvár, 1570 – Gyulafehérvár, 1612. márc. 29.): korának legkiválóbb és első hivatásos magyar humanista történetírója. Mint szegény nemes fiú nevelőként tanult Paduában, itt jelent meg első munkája az erdélyi római feliratokról (1593). Ez az első m. régészeti munka. Bocskai gyulafehérvári levéltárossá és udvari történetíróvá nevezte ki. Kritikai készsége, jólértesültsége folytán művei (bár hiányosan maradtak ránk) a századforduló magyar, főleg erdélyi történetének legfőbb forrásai közé tartoznak. – F. m. Az erdélyi veszedelmekről (ezt tévesen a másoló Enyedi Pálnak tulajdonították. Kiadta Mikó Imre, Erdélyi Tört. Adatok I., Kolozsvár, 1855 – 1862); Szamosközy István történeti maradványai (KiadtaSzilágyiSándor, I – IV.,Bp., 1876 – 1880. Monum. Hung. Hist. II., 21. 1. Rerum Ungaricarum libri IV. 1566 – 1586; 2. Rerum Transylvanicarum Pentades, 1598 – 1599; 3. Hebdomades, 1603; 4. Magyar naplószerű feljegyzések, latin versek); Szamosközy István történeti maradványai (kiegészítette Pettkó Béla és Szilágyi Sándor, Bp., 1889); Újabb pótlékok (kiegészítette Szilágyi Sándor, Tört. Tár, 1892); Szamosközy műve az 1594. év eseményeiről (kiegészítette Szekfű Gyula, Századok, 1908); Erdély története (válogatta, a bevezetést és a jegyzeteket írta Sinkovics István, Bp., 1963). – Irod. Szekfű Gyula: Adatok Sz. I. történeti munkáinak kritikájához (Bp., 1904); Pamlényi Ervin: Egy tragikus korszak krónikása (Magy. Nemzet, 1964. 108. sz.).