Szántó Zoltán (Nagykanizsa, 1893. dec. 17. – Bp., 1977. márc. 26.): diplomata. ~ Béla és Rezső testvére. 1908-ban asztalosinasként kapcsolódott be Bp.-en az MSZDP ifjúsági mozgalmába. Négy polgárit, majd felsőkereskedelmi isk.-t végzett. Eljárt a Galilei Körbe, a Társadalomtudományi Társ. előadásaira, tagja volt a bp.-i Szabadság Munkásképző Egyletnek. Orvosi pályára készült, de az I. világháború kitörése megakadályozta a továbbtanulásban. 1914-ben tiszti isk.-t végzett, a galíciai frontra került. 1916. máj.-ban orosz hadifogságba esett; a Távol-Keleten Vlagyivosztok, Habarovszk hadifogolytáboraiban kapcsolatba került az orosz forradalmi mozgalommal. 1918 nyarán tért vissza Mo.-ra és beiratkozott a bp.-i tudományegy. orvosi karára. Bp.-i karhatalmi alakulat századparancsnoka volt. Az őszirózsás forradalom napjaiban századával a Nemzeti Tanács mellé állt, részt vett a dunai hidak védelmében. Az elsők között lépett be a KMP-be és szervezte a pártot (1918. nov.). A Tanácsköztársaság idején a Bp., VII. ker.-i munkástanács tagja, a Vörös Hadsereg ezredparancsnoka, hadosztály-politikai biztos. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Bécsben Landler Jenő közvetlen munkatársa. Részt vett a KMP újjászervezésében, egy ideig annak balkáni futára volt. 1926-ban póttagja lett a KMP Központi Bizottságának; pártutasításra hazatért. A Külföldi Bizottságot képviselte a bp.-i titkárságban, miközben részt vett az MSZMP irányításában. 1927. febr.-ban letartóztatták és az úgynevezett Szántó-perben 8 és fél évi fegyházra ítélték. Szabadulása (1935. szept.) után a SZU-ba ment. Moszkvában a Kommunista Internacionálé (Komintern) végrehajtó bizottságában a KMP-t képviselte. 1937–38-ban Csehszlovákiában a Dolgozók Lapját szerk. Prágában a KMP központi bizottságának vezetője (1938). A II. világháború idején a moszkvai Kossuth Rádió m. adásainak szerk.-je, 1944 tavaszán az idegen nyelvű könyvkiadó m. osztályának, 1945 elejétől a Kossuth Rádió főszerkesztője. 1945. jún.-ban hazatért és tagja lett az ideiglenes ngy.-nek; az MKP É-dunántúli területi bizottságának titkára volt. 1947. jan.–1949. júl. között belgrádi követ, közben 1947. aug.–1949. febr. között tiranai követ, 1949. febr.-tól 1954. márc.-ig Párizsban nagyköveti minőségben képviselte hazánkat, 1955. jún.–1956. júl.-ban varsói nagykövet. 1954-ben Bp.-en megszervezte a Tájékoztatási Hivatalt, melynek elnöke lett. Az MDP Központi Vezetőségének tagja (1954-56), ogy.-i képviselő. 1956. nov. 4-én a Jugoszláv követségen kapott menedéket feleségével Révai Emmával együtt. 1958-tól nyugdíjas. – M. Vég és kezdet (emlékirat; Bp., 1954); Egy per – ötven év távlatából (posztumusz; Bp., 1978). – Irod. A Szántó-per (Évfordulók, Bp., 1976); Ember Judit: Menedék jog – 1956. A Nagy Imre-csoport elrablása (Bp., 1989).