Szapolyai János; Zápolya, I. János (Szepesvár, 1487 – Szászsebes, 1540. júl. 22.): Magyarország királya (1526 – 1540). ~ István nádor és Hedvig tescheni hg.-nő fia. 1505-től kezdve a „nemzeti párt” trónjelöltje, 1511-től erdélyi vajda. 1514-ben Temesvárnál leverte a parasztfelkelést és Dózsa Györgyöt alvezéreivel együtt kegyetlen kínzások közt kivégeztette. 1526-ban Szolimán szultán támadásakor az erdélyi hadakkal elindult, de a mohácsi csatába nem érkezett el. 1526. nov. 5-én a székesfehérvári ogy. királlyá választotta, s nov. 10-én megkoronázták. 1528-ban I. Ferdinánd hadai elől Lengyelo.-ba szorult, s hogy kir.-ságát visszaszerezze, Szolimán szultán védelmét kérte, 1529-ben Szolimán hadjáratot vezetett érdekében s visszahelyezte ~t Buda vára és az ország nagy részének birtokába. 1538-ban a váradi békében a status quo alapján kiegyezett Ferdinánddal s halála utánra a Habsburgokra hagyta az egész országot. A következő évben azonban felbontotta a békét és királyságát feleségére és csecsemő fiára, János Zsigmondra hagyta. Határozatlan, tehetetlen uralkodó volt, Szolimánnal kötött végzetes szövetsége pedig utat nyitott a török hódításnak. Felesége Izabella, Jagelló Zsigmond lengyel kir. leánya. – Szi. Krúdy Gyula: Három király (r., Bp., 1926); Háy Gyula: Mohács (dráma, BP., 1964).