Szász Károly (Nagyenyed, 1829. jún. 15. – Bp., 1905. okt. 15.): költő, író, műfordító, az MTA tagja (l. 1858, r. 1869, ig. 1878, t. 1899), ref. püspök. ~ Károly (1798 – 1835) fia, ~ Domokos és ~ Béla (1840 – 1898) fivére, ,~ Károly (1865 – 1950) és ~ Béla (1868 – 1938) apja. 1845- től Kolozsvárott tanult, 1848-ban a pesti egy.-en matematikai tanulmányokat folytatott. 1849-ben előbb fogalmazó a közoktatásügyi min.-ban, majd belépett a honvédségbe, s káplárként, utóbb hadnagyként vett részt a szabadságharcban. 1850 – 51 közt Bején nevelő, 1851 nyarán ref. papi vizsgát tett. 1851-től nagykőrösi, 1853 – 54-ben kecskeméti gimn. tanár. 1867-től a vallás- és közoktatásügyi min.-ban osztálytanácsos, 1869-től Pest vm.-i, 1872-től jászkun kerületi tanfelügyelő, 1884 – 1903-ban dunamelléki ref. püspök. 1860-tól a Kisfaludy Társ. tagja, 1883 – 1900-ban másodelnöke, 1892 – 95-ben az MTA másodelnöke. A kiegyezés korának egyik jellegzetes képviselője volt. Gyulai Pál és Arany János barátja; esztétikai és kritikai munkásságában erősen konzervatív. Gyulai Pállal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. Számos egyházi jellegű munkája és tankönyve jelent meg. Lírájában a családi élet, a vallásos és hazafias érzés hangja szólal meg. Rendkívül széles körű műfordítói munkásságot fejtett ki: többek között Shakespeare, Goethe, Schiller, V. Hugo, Béranger, Tennyson műveiből fordított m.-ra Dante Isteni színjátékát ő fordította le elsőként teljes terjedelmében. (Dante Alighieri Isteni színjátéka, I – III., Bp.; 1885, 1891, 1899). – F. m. Szász Károly költeményei (Pest, 1861); Trencséni Csák (eposz, Pest, 1861); Herodes (Pest, 1867); Álmos (dráma, Pest, 1870); Salamon (Bp., 1878); A világirodalom nagy eposzai (I – II., Bp., 1881 – 82); Szász Károly kisebb költeményei (Bp., 1883); Schiller (élet-és jellemrajz, Bp., 1887); Attila halála (dráma, Bp., 1893); Szász Károly műei (válogatta és sajtó alá rendezte Ravasz László, Bp., 1930). – Irod. Novák Sándor: Sz. K. élete és művei (Mezőkövesd, 1904); Beöthy Zsolt: Sz. K. emlékezete (Bpesti Szle, 1909); Győry Aranka: Sz. K. mint költő (Rimaszombat, 1930); Balogh László: Sz. K. angol irodalmi kapcsolatai (Debrecen, 1942); Horváth János: Tanulmányok (Bp., 1956); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959). Szász Károly (Szabadszállás, 1865. nov 11. – Bp., 1950. márc. 21.): politikus, író, kritikus, az MTA tagja (l. 1928, t. 1940). K. (1829 – 1905) fia, ~ Béla (1868 – 1938) bátyja. Bp.-en jogot végzett (1888). A vallásés közoktatásügyi min. szolgálatába lépett. 1910-ben Tisza István párthíveként képviselővé választották s mint min. tanácsos nyugdíjba ment. 1917 – 1918-ban a képviselőház elnöke. Mint politikus és mint publicista, író és kritikus a konzervatív jobboldal képviselője; Ady értékelésében a reakciós álláspont legélesebb kifejezője. A Kisfaludy Társ. (1916) és a Petőfi Társ. tagja. Verseket, színműveket, visszaemlékezéseket, kritikákat és tanulmányokat írt. – F. m. A múzsa (vígjáték, bem. Nemzeti Színház, 1892); Katolnai úr házasodik (vígjáték, bem. Nemzeti Színház, 1894); A botrány (verses vígjáték, 1897); Kántorné (dráma, bem. Nemzeti Színház, 1907); Versek (Bp., 1908); Tisza István (tanulmány, Bp., 1920); Emlékezés a vörös uralomra (Bp., 1922); Színésznők (Bp., 1926); A szabadfalvi pap leánya (verses r., Bp., 1927); Képek és történetek (Bp., 1928), Ciprus (versek, Bp., 1937); A magyar dráma története (Bp., 1939).