Szathmáry György (Alpestes, 1845. ápr. 9. – Bp., 1898. jan. 14.): kultúrpolitikus, író, az MTA l. tagja (1895). Jogi és bölcsészeti tanulmányait a kolozsvári és bp.-i egy.-en végezte. Több évig a bp.-i VIII. ker. főreálisk. történelemtanára, 1869-től A Hon munkatársa, 1876-ban az Igazmondó h. szerk.-je. 1881-től 1890-ig ogy.-i képviselő, a képviselőház közoktatási bizottságának előadója. 1882-től a Nemzet munkatársa. Újságírói munkásságában és parlamenti tevékenységében különösen Hunyad vm. iskolaügyével foglalkozott. 1890-től haláláig a vallás- és közoktatásügyi min.-ban a népoktatás ügyeit intézte. Szerk. a Hunyadi Albumot (1878.) és a szabadelvű párti naptárt (1884 – 85). Novellái is megjelentek. Az MTA megbízásából több tudományos munkát fordított m.-ra. – F. m. Az amerikai verseny és a magyar mezőgazdaság (Bp., 1882); Tanulmányok (I – II., Bp., 1887 – 1897); Nemzeti állam és népoktatás (Bp., 1892); Hasznos olvasmányok (Bp., 1897). – Irod. Zsilinszky Mihály: Emlékbeszéd (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1899).