Szauder József (Bp., 1917. febr. 26. – Bp., 1975. aug. 6.): irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1970), Állami díjas (1975). Az Eötvös Kollégium tagjaként a bp.-i és a római tudományegy.-en magyar és olasz irodalmat és nyelvészetet tanult. 1941–45-ben a bp.-i Kölcsey Gimn.-ban tanított. 1945–50-ben az OSZK munkatársa, majd a bp.-i Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) I. számú magyar irodalomtörténeti tanszékének docense. 1956–1961 között az MTA Irodalomtörténeti Intézetének osztályvezetője volt, közben a bp.-i tudományegy.-en tanított. 1961–1965 között a szegedi József Attila Tudományegy. tanára. 1966-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. 1971–75-ben a római egy.-en vendégprofesszorként tanított magyar nyelvet és irodalmat. Foglalkozott az olasz–m. kapcsolatokkal. Doktori disszertációja: Faludi Udvari embere (Bp., 1941), máig alapvető a Faludi-kutatásban. Fiatal kora óta a felvilágosodás és a korai m. reformkor irodalmát tanulmányozta, a m. szellemi megújulás kora nagyjainak életét és életművét. Alapvető monográfiát írt Bessenyei Györgyről (Bp., 1953); Kölcsey Ferencről (Bp., 1955); tanulmányokat Kazinczyról, Dugonicsról, Fáy Andrásról, a Velencét járt m. utazóról, Kiss Istvánról. Tanulmányaiban megkísérelte e korszak irodalmi jelentőségét marxista szempontból tisztázni. Az Irodalomtörténeti Közlemények főszerk.-je, szerk.-je az Irodalom és felvilágosodás (Bp., 1975) c. tanulmánykötetnek, társszerzője a Kis magyar irodalomtörténetnek (Bp., 1960) és A magyar irodalom története III. kötetének. Monográfia értékű Kazinczy válogatott műveinek kiadásához írt bevezetője (Bp., 1960). Számos tanulmányt készített az olasz irodalom tárgyköréből (Dante, Petrarca, Ariosto, Goldoni Metastasio, Nieva). Műveiben a sokoldalú műveltség filológiai pontossággal és kiváló stílussal párosult. Szépírói képességeit tanúsítja a külföldi városokról és tájakról írt két esszékötete: Ciprus és obeliszk (Bp., 1963), Kövek és könyvek (Esszék Itáliáról, posztumusz, Bp., 1977). – M. A romantika útján (Bp., 1961); Olasz irodalom, magyar irodalom (Bp., 1963); Az estve és az álom. Felvilágosodás és klasszicizmus (Bp., 1970); Kritikai irányzatok 1971-ben (MTA Nyelv és Irod. tud. Oszt. Közl., 1971. 3–4. sz.); Tavaszi és őszi utazások. Tanulmányok a XX. sz. magyar irodalmáról (összegyűjt. és sajtó alá rend. Szauder Mária, Bp., 1980). – Irod. Sz. J. tudományos munkássága (MTA Nyelv és Irod. tud. Oszt. Közl., 1971. 3–4. sz.); Sz. J. (Kritika, 1975. 9. sz.); Pándi Pál: Sz. J. (Irod. tört., 1975. 4. sz.); Klaniczay Tibor, Pándi Pál, Sőtér István, Szabolcsi Miklós írásai (Irod. tört. Közl., 1975. 3. sz.); Bán Imre: Sz. J. (Alföld, 1975. 1. sz.); Csetri Lajos: Sz. J. (Tiszatáj, 1975. 1. sz.); Julow Viktor: Búcsú Sz. J.-től (Nagyvilág, 1975. 9 sz.); Tarnai Andor: Sz. J. (Magy. Tud., 1976. 1. sz.); Sárközy Péter: Sz. J. (Acta Litteratura, 1976. 3–4. sz.); Tóth Éva: A filológus lírája (Kortárs, 1977. 7. sz.).