Széchenyi Béla, gróf (Pest, 1837. febr. 3. – Bp., 1918. dec. 2.): földrajzi és geológiai kutató, az MTA tagja (t., 1880, ig. 1883). István fia. Tanulmányait Berlinben és Bonnban végezte. 1855 – 57-ben Angliában, Franciao.-ban és Itáliában utazott, 1858-ban Zichy Jenővel a Balkánon és a görög partokon járt, 1862-ben Károlyi Gyulával az USA-ban és Kanadában. 1865 – 70 között négy ízben volt Afrikában oroszlánvadászaton. 1874-ben ásatásokat kezdett a Fertő tó medrében és a kőkori leleteket Suess Ede osztrák paleontológus segítségével le is írta. 1877. nov.-ben indult el nagyszabású ázsiai expedíciójára m. szaktudósok – Lóczy Lajos geológus és Bálint Gábor nyelvész -, valamint Kreimer Gusztáv topográfus társaságában. 1878. febr.-ban Szikkim, Bhutan és Tibet határáig jutottak, majd Közép-Jáva vulkanikus vidékeit tanulmányozták. 1879. dec.-ben 1500 km-t tettek meg a Jangcekiangon Hankouig és innen 14 hónapos utazással az Irrawaddy síkságig. Földrajzi és geológiai szempontból legértékesebb volt a Tibeti-fennsíkot három oldalról szegélyező hegyláncok felderítése. Az utazás eredményeit, útinaplóját, Kreimer térképeit, Lóczy gyűjtött anyagának és megfigyeléseinek kincsesházát ~ saját költségén adta ki. ~ expedíciójának eredményei alapján fedezte fel később Sven Hedin a Transhimalaya hegyvonulatát. A tudományos anyag feldolgozása 20 hazai és külföldi tudós segítségével csak 1900-ban fejeződött be. 1901-től koronaőr, 1904-től a Földrajzi Társ. tiszteleti tagja volt. – F. m. Amerikai utam (Pest, 1863); Gr. Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredménye 1877 – 1880 (Lóczy Lajossal, I – III., Bp., 1890 – 97., az I. köt.-ért 1895-ben az MTA nagyjutalmát kapta). – Irod. Sz. B. (Földtani Közl. I., Bp., 1920); Lóczy Lajos: Sz. B. (MTA Emlékbeszédek, XVIII.)