Széchényi Pál (Gyöngyös, 1645. júl. 28. – Sopron, 1710. máj. 22.): kalocsai érsek. György (1656 – 1732) bátyja. Pálos szerzetesként Rómában magisteri fokozatot szerzett, majd 1673-tól a nagyszombati egy.-en a teológia tanára, később világi pap. 1676-ban pécsi püspök, kir. tanácsos és szentgotthárdi apát lett, 1677-től győri kanonok és nagyprépost. 1867-től veszprémi püspök, 1696-tól kalocsai érsek. Mint olyan embert, aki mindkét fél bizalmát bírta, 1704. jan. 2-án a bécsi udvar őt bízta meg, hogy tárgyaljon Rákóczival és megegyezést közvetítsen a császár és a kurucok közt. Az udvar azonban teljesen elzárkózott a kurucok kívánságainak teljesítése elől, így a tárgyalások eredménytelenek maradtak. Levelezését (Sz. Györggyel) kiadta Miller Jakab Ferdinánd (I – II., Bécs, 1807). – Irod. Lánczy Gyula: Sz. P. és a magyar nemzeti politika (Századok, 1882); Márki Sándor: Sz. P. (Pozsony. 1884.)