Szegedi Molnár Géza, Molnár (Szeged, 1906. febr. 21. – Szombathely, 1970. nov. 10.): festő, ~ Géza színművész apja. Oklevelet a Képzőművészeti Főisk.-n szerzett (1930), mestere Rudnay Gyula volt. Főleg freskókat készített, egyik rajzát Benczúr-díjjal tüntették ki. 1932-ben a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. Hazatérése után freskók (Csegöld, Nyíregyháza, Nyírpilis, Nyírábrány, Nyíradony, Pécs, Debrecen, bp.-i Petőfi téri templomok), oltárképek sorát festette. Állandó kiállítója volt a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak. 1940-ben a Műcsarnokban kollektív kiállításon szerepelt. Gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Később egészségi állapota miatt visszavonultan élt, de haláláig dolgozott. Egyformán otthonosan mozgott az óriási falfelületek kompozíciói és az intim akvarellek világában. Vallásos tárgyú festményei részben az esztergomi Keresztény Múz.-ban találhatók. Egy kései önarcképe az MNM tulajdonában van. Utolsó éveiben festett képeit nemzetközi tárlatokon állította ki; egyik festménye Monacóban (1967) díjat nyert.