Szegedi Sándor (Izsák, 1921. dec. 6. – Kecskemét, 1986. dec. 4.): szőlőnemesítő, a mezőgazdasági tudományok doktora (1978). Felsőfokú kertészeti tanulmányait a Kertészeti és Szőlészeti Főisk.-n folytatta, ahol 1946-ban kapta meg oklevelét. Először faiskolában, majd 1950-től nyugállományba vonulásáig (1981) a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben dolgozott. 1951-től a Katonatelepen tevékenykedett, amelynek 1962-től vezetője volt. 1972-1977 között a Kecskeméti Kutató Állomás ig.-ja, majd az intézet tudományos ig. h.-e volt. 1959-től a csemegeszőlő-nemesítés témavezetője. Célkitűzése a koraiság, a jó termőképesség, a nagyfürtűség, a nagybogyójúság és a minőség kombinálása volt. 40 000 hibridet állított elő munkatársaival, melyekből a Favorit, a Boglárka, a Rekord és a Téli muskotály fajták jelzik munkája sikerét. 1969-ben rezisztencia nemesítéssel kezdett foglalkozni. Ennek eredménye az államilag elismert Pölöskei muskotály, és számos jelöltje vár még minősítésre. Tagja volt az Országos Béketanácsnak, a kecskeméti Városi Tanácsnak. Munkássága elismeréseként megkapta a Mathiász János-díjat. – M. Szőlő és gyümölcsös telepítése homokon (Horváth Sándorral és Pfening Gyulával, Kecskemét, 1962); A szőlő telepítésétől a szüretig (Horváth Sándorral, Bp., 1965). – Irod. Kozma P.: Dr. Sz. S. 1921-1980. (Szőlőtermesztés és Borászat, 1987. 9. évf. 1. sz.).