Székely Endre (Bp., 1912. ápr. 6. – Bp., 1989. ápr. 14.): zeneszerző, karnagy, főiskolai tanár, Erkel-díjas (1954, 1980). 1932-35-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk. zeneszerzés tanszakán Siklós Albert, Kodály Zoltán és Molnár Antal tanítványa. 1937-ben zeneszerzői diplomát szerzett. 1945-ig a Bőrös Szakszervezet kórusát vezette, a Vándor-kórusban Vándor Sándor helyettese volt. 1945-ben megszervezte a Magy. Zeneművészek Szabad Szakszervezetét, a Munkás Kultúrszövetséget. Az összes m. kórust összefogó Bartók Szövetség főtitkára volt. 1950-től 1952-ig a Magy. Rádió kórusának vezetője; 1952-56 között Sztálinvárosban (Dunaújváros) kórust szervezett. 1959-72 között a bp.-i Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanára volt. Az 1960-as években megújította zenei eszköztárát, felzárkózott a korszerű zeneszerzéshez. 1967 körül kialakította saját zenei nyelvét. Az 1986-88 csúcspont zeneszerzői pályáján; kompozícióival sikereket ért el itthon és külföldön (Darmstadtban). Vokális és színpadi műveket, zenekari és versenyműveket, kamarazenei és szólódarabokat írt. – F. m. Vörös Rébék (ballada, 1946; átdolgozás: 1957); Aranycsillag (operett, 1950); Petőfi (kantáta, 1952) József Attila (kantáta, 1954); Vízirózsa (opera, 1958); Dózsa György (oratórium, 1958); 3 fúvósötös (1953, 1961, 1966); 5 Vonósnégyes (1954, 1958, 1961, 1972, 1981); Musica notturna (1968); Trió (ütők, zongora, 1969); Hegedű-szólószonáta (1980); II. Hegedű-szólószonáta (1988).- Irod. Várnai Péter: Sz. E. (Bp., 1967); Kroó György: A magyar zeneszerzés 30 éve (Bp., 1975); Breuer János: 30 év magyar zenekultúrája (Bp., 1975); Varga Bálint András: 3 kérdés 82 zeneszerző (Bp., 1986); Varga Bálint András: Hullámhegyek és hullámvölgyek. Sz. E. pályaképe (Muzsika, 1989).