Székely Lajos (Mecsekszabolcs, 1895. jún. 18. – Bp., 1977. okt. 18.): bányamérnök, technikatörténész, Kossuth-díjas (1952). Selmecbányán megkezdett tanulmányait Sopronban fejezte be a Bányászati és Erdészeti Főisk.-n (1920). Több mint 30 éven át dolgozott a Dorog és környéke szénbányászat üzemeinél, Tokod, Ebszőny, Ódorog bányáiban; 1946-tól kezdve ig. h. főmérnök volt. Kiemelkedő munkát végzett a szénmedence fejlesztésében, különösen a karsztvíz elleni védelem módszereinek kidolgozásában és a széles homlokú gépi fejtési módok bevezetésében. 1953-tól 1959-ig a Bányászati Tervező Intézet ig.-ja. Irányítása alatt új bányatelepítések és nagy rekonstrukciók egész sora valósult meg. Nyugdíjba vonulásától (1966) haláláig az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászattörténeti Munkabizottságát vezette, a m. bányászat nagyjai – közülük is kiemelkedően Zsigmondy Vilmos – emlékének megörökítésén fáradozott. Szakirodalmi munkássága különösen a karsztvízzel kapcsolatos problémákra és a bányászati szakoktatás kérdéseire terjedt ki. – F. m. Az esztergomvidéki szénmedence bányászatának fejlődése (Bp., 1962); Zsigmondy Vilmos bányamérnök emlékezete (Bány. és Koh. L., 1967); Az MTA elhunyt bányász tagjai (Bány. és Koh. L., 1969). – Irod. Sz. L. (Bány. és Koh. L., 1978).