Székely László (Pókakeresztúr, 1741 – Pókakeresztúr, 1791): a bécsi magyar nemesi testőrség tagja, földbirtokos. A marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult. 1768-tól a testőrség tagja, 1773-ban alezredes és gárdapénztárnok lett. A Rózsakeresztes Társaság nevű szabadkőművesszerű csoport tagjaként szenvedélyes alkimista volt. 1785-ben a haditörvényszék a pénztár hiányai miatt rangjának elvesztésére és hatévi börtönre ítélte. Büntetését II. József császár 1787-ben elengedte. Szülőfaluját kényszerlakhelyül jelölték ki számára, ahol jóformán csak alkimista kutatásainak élt. ~ pörének nagy visszhangja volt, mert az ítéletet és II. József beavatkozását a szabadkőművesek mint rájuk mért csapást fogták fel. – Irod. Abafi Lajos: Egy bűnper II. József korában (A perre vonatkozó röpiratirodalom ismertetése, Történelmi Tár, 1882); Eckhardt Sándor: Magyar rózsakeresztesek (Minerva, 1922); Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760 – 1918 (Bp., 1940).