Széki János (Szada, 1879. márc. 30. – Bp., 1952. nov. 14.): fémkohómérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1952). 1902-ben a selmecbányai ak.-n kohómérnöki oklevelet nyert. Ezt követően Kapnikbánya, Alsófernezely, majd Zalatna fémkohóinál működött. 1913-tól a selmecbányai ak., majd a soproni főisk. fémkohászati tanszékének tanára. A miskolci Nehézipari Műszaki Egy.-nek megalakulásától haláláig tanára volt. Eljárást dolgozott ki a poralakú félkoksz darabos házi tüzelőszerré alakítására. Foglalkozott a recski érc gazdaságos felhasználásával is. Romwalter Alfréddal közösen kutatta a hazai vasban dús bauxitok hasznosításának kérdését. Módszert dolgozott ki a csucsomi aranytartalmú antimonszínpor és a Nagybánya környéki aranytartalmú piritszínporok feldolgozására. Technikatörténeti kérdések is érdekelték. – F. m. A réz és ólomkohászat szilikátalakjai (Bány. és Koh. L. 1915); Magyarország fémkohászatának vázlatos története (Bp., 1941); A nagybányavidéki ércek kohászata (Mérnöki Továbbképző Int. kiadványa, Bp. 1942); Alumíniumkohászat (Sopron, 1949); Általános Kohászattan (Horváth Zoltánnal, egy.-i tankönyv, Bp., 1953). – Irod. Horváth Zoltán: Sz. J. (Nekrológ, Koh. L. 1953); Horváth Zoltán: A Fémkohászattani tanszék története (Koh. L. 1959).