Szelestey László (Uraiújfalu, 1821. szept. 14. – Bp., 1875. szept. 7.): költő, ügyvéd. Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen és Győrött végezte isk.-it. Az 1840-a években a Vas megyei nemesi ellenzékhez tartozott. Részt vett a szabadságharcban. 1856-tól 1858- ig a Szépirodalmi Közlönyt, 1858-ban a Szépirodalmi Albumot szerk. 1864-től 1867-ig öszszeesküvéssel vádolva a pesti Újépületben, Olmützben és Theresienstadtban volt bebörtönözve. 1871-ben képviselő, majd Vas vm. tanfelügyelője lett, de állásáról hamarosan lemondott. Eleinte az almanach-líra modorában verselt, majd külsőségekben Petőfi költészetét követte. – F. m. Érzelemvirágok (versek, Kőszeg, 1842); Szelestey László összes költeményei (Pest, 1852); Kemenesi czimbalom (versek, Pest, 1853); Falu pacsirtája (versek, Pest, 1854); Tündérvilág (versek, Pest, 1855); Pásztorórák (versek, Pest, 1859); Egy rab álmai (börtönéveit megörökítő verses mű, Pest, 1867). – Irod. Esztergályos Ágoston: Sz. L. élete, politikai és irodalmi működése (Nagykanizsa, 1896); Mikulics Károly: Sz. L. élete és irodalmi munkássága (Trencsén, 1901).