Széll Farkas (Hódmezővásárhely, 1844. ápr. 28. – Bp., 1909. dec. 17.): bíró, jogi író és történész. Előbb megyei, majd bírósági szolgálatot teljesített, 1882 – 91 között bp.-i ítélőtáblai bíró. Ebben a minőségében előadója volt annak a fellebbezési tanácsnak, amely az első felmentő ítélet után másodfokon határozott a tiszaeszlári ún. vérvádperben. Utóbb debreceni ítélőtáblai tanácselnök (1891 – 1907). Neves régiség- és könyvgyűjtő. Történeti tárgyú tanulmányai és forráspublikációi főleg a Századokban jelentek meg, így a róla elnevezett Széll Farkaskódex (1884). Szépirodalmi tevékenysége mellett élete végén jogtörténeti kutatásokkal foglalkozott. – F. m. Egy XVI. századbeli codex históriás énekei (Századok, 1884); A nagybesenyői Bessenyei-aelád története (Bp., 1890); A becstelenítés és a bíróság előtti megkövetés (Debrecen, 1897); Testi büntetések a Debrecen városi régi jogban (Debrecen, 1903); Debrecen város történetének egykorú verses leírása (Bp., 1943). – Irod. Sz. F. (Nekrológ, Századok, 1910.)