Szemere György (Szabolcs, 1863. okt. 30. – Bp., 1930. szept. 6.): író. Bp.-en végzett jogot. Hosszabb külföldi utazás után 1887-től szolgabíró, 1892-től gazdálkodó, 1902-től írásaiból élt. 1910-ben a Világ c. lap szerk.-je. 1917-től haláláig szerk. az Országgyűlési Naplót. 1917-től a Kisfaludy Társ., 1910-től a Petőfi Társ. tagja. Regéyeiben, színdarabjaiban bírálta a birtokososztályt, a dzsentrit, és rokonszenvvel, együttérzéssel írt a m. parasztokról. Hat előadott darabja (Az egyéniség, Erősek és gyengék, (O stb.) közül csak A siralomházban jelent meg nyomtatásban (Bp., 1906). – F. m. A Dobay ház (r., Bp., 1901), Magyarország Amerikában (humoros r., Bp., 1907); A Forray-család (r., Bp., 1907); A Kont eset (fantasztikus r. a XXI. századból, Bp., 1911); A hazátlanok (r., Bp., 1912); Komédiák (A magyar társadalom regénye, Bp., 1913); Ronthó Bőszörmény (r., Bp., 1921). – Irod. Alszeghy Zsolt: Vázlatok (Bp., 1925); Móra Ferenc: Sz. Gy. emlékezete (Kisfaludy Társ. Évk. 1932); Perényi József: Sz. Gy. színművei (Irod. tört. 1933); Őrsi András: Sz. Gy. (Bp., 1934); Krúdy Gyula: Írói arcképek (I., Bp., 1957).