Szenczi Miklós, Schmidt (Bp., 1904. ápr. 26. – Bp., 1977. júl. 11.): filológus, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1957). Tanulmányait 1923-ban kezdte a bp.-i egy. bölcsészkarán, majd m. áll. ösztöndíjjal folytatta 1925-től az aberdeeni (Nagy-Britannia) egy.-en s fejezte be 1928-ban, kitüntetéssel nyerve el a magiszteri fokozatot az angol és ógörög nyelvből. Bp.-i középiskolákban és az Eötvös Kollégiumban tanított, 1933-ban doktorált Bp.-en angol irodalomból. 1937-ben megszervezte a magyar nyelv és irodalom oktatását a londoni egy.-en, ahol tíz éven át ő volt a magyar nyelv és irodalom első állandó oktatója. 1947-től a bp.-i egy. angol tanszékén ny. r. tanár. 1949-ben elbocsátották, 1957-ben rehabilitálták tanszékvezető professzori minőségben. 1973-ban ment nyugdíjba az angol tanszékről. Élete utolsó évtizedében az MTA Irodalomtudományi Intézetében a nyugateurópai komparatisztikai kutatócsoportot vezette. Számos kézikönyvet, monográfiát és nagyszámú tanulmányt írt, melyekben az angol filológia szinte valamennyi területével foglalkozott. Kiemelkedőek Schakespeare-kutatásai, érdeklődésének középpontjában az angol reneszánsz dráma állott (English Drama during the Middle Ages and the Renaissance, monográfia, 1966), kiadta Shakespeare kortársainak húsz drámáját m. nyelven, formahű fordításokban 3 kötetben (1961) de e drámaírókról megindított tanulmánysorozatát már nem tudta befejezni. Később Milton életművének, valamint az angol romantikusok (Wordsworth, Blake és Coleridge) irodalmi és költészetelméleti vizsgálatával foglalkozott. Az angol irodalom története (Szobotka Tiborral, Katona Annával, Bp., 1972) c. művében a régi angol irodalom történetet írta meg, pótolva a hazai anglisztika régi mulasztását. Valósághűség és képzelet (Bp., 1975) c. könyve a romantikus irodalomesztétika filozófiai alapjait vizsgálta. – F. m. Webster tragikus művészete (Bp., 1932); The Tragicomedies of Middleton and Rowley (Bp., 1937); A tragikus alapvetés Ford drámáiban (Bp., 1937); Tanuljunk könnyen, gyorsan angolul Ernst Häckel módszere alapján (Bp., 1937); A költői és történeti igazság kérdéséhez (Bp., 1956); A shakespeare-i realizmus kérdéséhez (Bp., 1956); Shakespeare az évszázadok tükrében (kritikák, vál., szerk. Bp., 1965); Angol romantikusok és a valóság (Bp., 1967); Milton's Dialectic in Paradise Lost (Bp., 1971); The Mimetic Principle in Later 18th Cent. Criticism (Bp., 1974); Valósághűség és képzelet (Bp., 1975). – Irod. Studies in English and American Philology (II., „Szenczi Emlékkönyv”, bibliográfiával, Bp., 1975); Gyergyai Albert: Arcképvázlat Sz. M.-ről (Nagyvilág, 1975. 12. sz.); Kéry László: Sz. M. (Nagyvilág, 1977. 9. sz.); Szentmihályi Szabó Péter: Sz. M. (Élet és Irod., 1977. 30. sz.); Szegedy-Maszák Mihály: Sz. M. (Helikon, 1977. 4. sz.); Kovács József: Sz. M. (Irod. tört. Közl., 1977. 3. sz.); Országh László: Emlékezés Sz. M.-ra (Filol. Közlöny, 1978); V. Duckworth Barker: M. Sz. (New Hungarian Quarterly, 1978. 69. sz.).