Szentmarjay Ferenc (? , 1767 – Buda, 1795. máj. 20.): a magyar jakobinus mozgalom egyik igazgatója. Zemplén vm.-i birtokos nemes család sarja. A jogak:-t Kassán végezte. 1790-től Orczy László kamarai alelnök titkára. Radikális demokrata. A francia forradalom eszméinek lelkes híve és terjesztője; a titkos rendőrség 1792-től megfigyelés alatt tartotta. M.-ra fordította Rousseau Contrat socialját, az 1793-as francia jakobinus alkotmányt, a Moniteur több cikkét, majd Martinovics Ignácnak Ferenc császárhoz irt nyílt levelét. Fordításai kéziratban jártak kézről kézre. 1794 tavaszán Martinovics bevonta a titkos köztársasági szervezkedésbe, és a radikális demokratákat tömörítő Szabadság és Egyenlőség Társasága egyik ig.-jává tette meg. ~- a fővárosban és ZemplénAbaúj vidékén nagyszámú tagot szerzett a mozgalomnak. 1794. aug. 16-án éjjel Pesten elfogták. Előbb Bécsben vallatták, majd a m. jakobinusok elleni perben hazai bíróság elé állították, amely felségsértésért és hazaárulásért halálra ítélte. A budai Vérmezőn lefejezték. – Irod. Gárdonyi Albert-Bartucz Lajos: A magyar jakobinusok emlékezete (Bp., 1919); Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai (I – III., Bp., 1952 – 57).