Szentmihályiné Szabó Mária (Ottomány, 1888. okt. 31. – Leányfalu, 1982. jún. 24.): író. Iskoláit Debrecenben végezte, majd újságíróként kezdte pályáját Kolozsváron. Az Erdélyi Helikon körül kialakult írómozgalom tagja volt. Bp.-re költözve a Magyarság c. lap munkatársa lett, az Új Időkben is publikált. Műveit erős vallásosság jellemzi, a nagy történelmi nőalakok életútját, valamint a múlt század kialakuló m. polgárságának, értelmiségének sorsát rajzolta meg regényeiben. Tagja volt az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaságnak, a Szigligeti Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Ráskai Lea Irodalmi Társaságnak és a Pen Clubnak. – M. Felfelé! (r., Bp., 1925); Magamtól másokig (elb., Kolozsvár, 1926); Apassionata (Kolozsvár, 1926); Sorsok és akarások (elb., Debrecen, 1928); Háztűznézőben (r., Kolozsvár, 1930); Irén évei (r., Bp., 1933); Éva (r., Bp., 1934); Emberé a munka (r., Bp., 1935); Istené az áldás (r., Bp., 1936); Lorántffy Zsuzsanna (r., Bp., 1938); Örök társak (r., Bp., 1938); Zrínyi Ilona (r., Bp., 1939); Szabad hazában (r., Bp., 1940); Az élet muzsikája (r., Bp., 1940); Magvetők (r., Bp., 1941); Érik a vetés (r., Bp., 1942); Aratás (r., Bp., 1943).– Irod. Csiszér Alajos: Látogatás Sz. M.-nál (Magy. Nemzet, 1980. dec. 2.); Bilényi Istvánné: Sz. Sz. M. emlékezete (Magy. Nemzet, 1983. aug. 4.); Pomogáts Béla: Szoboravatás a Ráday Könyvtárban (Élet és Irod., 1983. 37. sz.).