Kezdőlap

Szigeti József, Tripammer (Veszprém, 1822. máj. 11.Bp., 1902. febr. 26.): színész, színpadi szerző, rendező, az MTA I. tagja (1882). ~ Jolán színésznő apja. 1841-ben cserélte fel a jogászságot a színi pályával. Háromévi vidéki színészkedés után 1844-ben szerződtette a Nemzeti Színház. 1865-től a Színitanoda tanára (majd ig.-ja), és ugyanebben az évben a Kisfaludy Társ. tagja lett. 1895-ben vonult nyugalomba. Eleinte hűsszerelmeseket játszott, majd a korabeli divatos francia szalondrámák komikus szerepeit alakította, igazán akkor talált magára, amikor eltestesedve a komikai szerepkörre tért át. Aprólékos megfigyeléseken alapuló szerepmegformálásaival a m. naturalista színjátszás tudatos előharcosa volt. Népszínműveket is írt, amelyek fordulatos, olykor még a szatirikus kritikától sem visszariadó vígjátékok. – F. sz. Menenius Agrippa (Coriolanus); Falstaff (IV. Henrik), Zuboly (Szentivánéji álom); Kent (Lear király) Shakespeare drámáiban; Jurdain (Molière: Az úrhatnám polgár). Saját népszínműveiben is nagy sikerrel játszott: Viola (Viola, az alföldi haramia; Eötvös nyomán; bem. Nemzeti Színház, 1851); Frici (A vén bakancsos és fia a huszár; bem. Nemzeti Színház, 1855); Sas István (Csizmadia mint kísértet; bem. Nemzeti Színház, 1856); Onody (Falusiak; bem. Nemzeti Színház, 1858); Bannai Gerő (Rang és mód; bem. Nemzeti Színház, 1882). – Írásai: Egy színész naplója (Kiadta Vas Gereben, Pest. 1856); Az érzés világából (elb., Szeged, 1886); Művészet-imádás (r., Bp., 1896); Színművei (I – III., Sajtó alá rendezte Bayer József, Bp., 1912). – Irod. Berczik Árpád: Sz. J. (MTA Emlékbeszédek, XII.); Polgár György Ödön: Sz. J. színműíró (Arad, 1908); Kéky Lajos: A nagy magyar jellemszínész triász (Új Magy. Szle, 1921); Hofmann István: Sz. J. (Bp., 1934.)