Kezdőlap

Szigligeti Ede, Szathmáry József (Váradolaszi, 1814. márc. 8.Bp., 1878. jan. 19.): drámaíró; színész, rendező, a magyar színpadművészet kiemelkedő személyisége, a magyar népszínmű műfajának (elnevezésének is) megteremtője, az MTA l. tagja (1840). Nemesi családból származott. Iskoláit Nagyváradon és Temesváron járta. Apja jónevű ügyvéd volt, aki papnak szánta, ő azonban orvosi, majd mérnöki szakra iratkozott Pesten. Tanulmányait félbehagyva 1834-től a budai Várszínházban működő együttes tagja lett Döbrentei Gábor igazgatása alatt. Itteni szerződése évente egy eredeti színmű írására v. két idegen mű fordítására kötelezte. 1835-ben Vajda Péterrel, Garay Jánossal és másokkal megalakította a Pesti Drámai Egyesületet. 1837-től 1840-ig a Nemzeti Színház könyvtárosa, 1859-től művezetője, 1873-tól 1878-ig ig.-ja volt. 1845-től a Kisfaludy Társ. és 1876-tól (megalakulásától) a Petőfi Társ. tagja. Több mint száz színművével, amelyek szereplőivé – a reformkor szellemében – a köznépet emelte, és elsősorban a színházi műsorpolitika irányításával úttörő jelentőségű munkásságot fejtett ki. Kitűnő színészgárdát alakított ki, a műsorösszeállításban az eredeti műveket állította előtérbe, a nemzeti szellemet élesztette a színházművészet eszközeivel. Nagy jelentőségű volt-a Színiak.-n kifejtett színészpedagógiai tevékenysége is. A dráma és válfajai (Bp., 1874) c. műve az első, mai napig korszerű és használható m. drámaelméleti kézikönyv. Több színdarabját lefordították német, cseh, román, finn török nyelvre, néhányat megfilmesítettek (Szökött katona, 1914; Liliomfi, 1916; Cigány, 1925). – F. m. Szökött katona (Pest, 1843); Két pisztoly (Pest; 1844); Zsidó (Pest, 1844); Gritti (Pest, 1845); Csikós (Pest, 1847); II. Rákóczi Ferenc fogsága (Pest, 1848); Liliomfi (Pest, 1849); Cigány (Pest, 1853); A mama (Pest, 1857); Fenn az ernyő, nincsen kas (Pest, 1858); Nőuralom (Pest, 1862); A bajusz (Pest, 1868); Trónkereső (tört. dráma, Pest, 1868); A strike (Balázs Sándorral, Pest, 1871); Struense (tört. dráma, Pest, 1872); Magyar színészek életrajzai (Bp., 1878). – Irod. Gyulai Pál: Emlékbeszédek (Bp., 1879); Rakodczay Pál: Sz. E. élete és költészete (Pozsony, 1901); Czeiner Géza: Sz. társadalmi vígjátékai (Bp., 1932); Osváth Béla: Sz. E: (Bp., 1955); Vadnay Károly: A nagy intrikus (Kortársak nagy írókról, 1956).