Szilágyi András (Facset, 1904. ápr. 25. – Kolozsvár, 1984. dec. 10.): romániai magyar író, műfordító. A prágai egy.-en szerzett orvosi diplomát; ugyanott került kapcsolatba a munkásmozgalommal és a nemzetközi avantgárd irodalommal. Első verseit a Bécsben megjelent Akasztott Ember c. avantgárd folyóiratban tette közzé. A költészettel azonban hamarosan felhagyott. Erdélybe hazatérve orvosi állást vállalt. A Korunk táborához csatlakozott. Első regénye: a még Prágában elkészült Új pásztor Romániában nem kapott kiadót, ezért 1930-ban a Barbusse által irányított párizsi Monde kiadó m. könyvsorozatában látott napvilágot, majd német és szerb fordításban is megjelent. Az idő katonái (Kolozsvár, 1931) c. regénye az I. világháború katonáinak forradalmi feleszmélését és átalakulását mutatja be. Mindkét regényét kitiltották Mo.-ról. Ezután egy újabb regény megírásának szándékával gyalog járta be Erdély vidékeit, tapasztalatairól 1932-ben Gyalogszerrel Erdélyen át c. riportsorozatában számolt be a Bukaresti Lapokban. A harmincas években kommunista agitáció vádjával két ízben is börtönbe került, írói tevékenysége ezután főként publicisztikai írásokra szorítkozott. 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba hurcolták, hazatérése után 1948-ig Kolozsvárott orvosi gyakorlatot folytatott, majd az Utunk belső munkatársa lett. Főként riportokat írt, ezeket Hazai képek (Bukarest, 1955); Pista és Ilie (Bukarest, 1958); Gyalogszerrel (Bukarest, 1961); Agronómus menyecske (Bukarest, 1964) c. köteteiben gyűjtötte össze. A halhatatlan fűkaszás (Bukarest, 1977) c. kötetében önéletrajzi elbeszéléseit és karcolatait jelentette meg. Román és német írók műveit fordította magyarra. – Irod. Abafáy Gusztáv: Sz. A. írói útja a felszabadulásig (Korunk, 1959); Kántor Lajos: Sz. A. riportjairól (Korunk, 1959); Marosi Péter: Sz. A. 60. születésnapjára (Igaz Szó, 1964); Sándor László: A 80 éves Sz. A. köszöntése (Élet és Irod., 1984. 17. sz.); Bodor Pál: Sz. A. halálára (Élet és Irod., 1984. 50. sz.).