Szilágyi Dezső (Nagyvárad, 1840. ápr. 1. – Bp., 1901. júl. 31.): politikus,igazságügyminiszter, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1897). ~ Ete bátyja. Hazai és külföldi tanulmányai után ügyvéd, majd 1867-től elnöki titkár az igazságügymin.-ban. 1871-től a miniszterelnökség kodifikátori bizottságának tagja. 1870-ben Angliában tanulmányozta a törvénykezési szervezetet és a bűnvádi eljárást. 1874 – 89 között a bp.-i egy.-en a politika és a büntetőjog tanára. Már egy.-i tanársága előtt részt vett a politikai életben, 1871-ben Deák-párti, a pártfúzió után 1875-ben szabadelvű párti képviselő, 1877-ben a vámkérdés miatt kilépett a szabadelvű pártból és az egyesült ellenzék egyik vezéralakja lett. 1886-ban kivált az ellenzékből, 1889-ben újból a Szabadelvű Párt tagja. 1889. ápr. 9. – 1895. jan. 15. között igazságügyminiszter a Tisza Kálmán, a Szapáry Gyula és a Wekerle Sándor kormányban. 1895 – 98 között a képviselőház elnöke. Tudományos működése kevés nyomot hagyott. Igazságügyminiszterségére a kodifikációs tevékenység a legjellemzőbb, több polgári jellegű törvényalkotás fűződik nevéhez. Előkészítette a büntető perrendtartást, amelyet már utóda alatt fogadtak el (1896: XXXVI. tc.). Megkezdte a polgári törvénykönyv kodifikációját, előkészítette az anyagi büntetőjog reformját. Rendkívül heves politikai harcok, a kir. és a klérus ellenzése ellenére is sikerült megszavaztatnia az ún. vallásügyi törvényeket, amelyek a polgári liberális körök törekvéseit fejezték ki (1894. évi XXXI. tc. a házassági jogról, 1894. évi XXXII. tc. a gyermek vallásáról, 1894. évi XXXIII. tc. az állami anyakönyvezésről). – F. m. Politikai jegyzetek (I – III., Bp., 1887 – 89); Bűntetőjogi jegyzetek (Bp., 1888); Szilágyi Dezső beszédei (I – IV., Sajtó alá rendezte Fayer Gyula-Vikár Béla, Bp., 1906 – 1913). – Irod. Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim (Bp., 1904); Eötvös Károly: Sz. és Káldy (Bp., 1906); Vavrik Béla: Emlékbeszéd (Bp., 1908); Földes Béli: Sz. D. (Bpesti Szle, 1937.)