Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. júl. 2. – Kolozsvár, 1976. nov. 2.): költő, irodalomtörténész. Kolozsvárt a Bolyai Egy.-en magyar szakon végzett (1955–60), utána Bukarestben élt. Első felesége Hervay Gizella költő. Gyermekük az 1977-es földrengés áldozata lett. Első költeménye az Utunkban jelent meg (1956). Első verseskötete: Álom a repülőtéren (1962). Az Igaz Szó munkatársa volt (1958–59), dolgozott az Előrébe (1968–70). Élete végén Kolozsvárott telepedett le. Az első ún. Forrás-nemzedék tagja. Hatalmas verstörténeti tudású, virtuóz költőtehetség; kedvelte a különféle verselési módok, stílusirányzatok keverését, a kollázst. Irodalomtörténészként Arany Jánossal és Eminescuval foglalkozott elsősorban. Betegsége miatt öngyilkos lett. – F. m. Szerelmek tánca (versek; Bukarest, 1965); Utan, Tiberiu: Hószínű ég (versfordítások; Bukarest, 1965); Mese a vadászó királyfiról (Bukarest, 1966); A láz enciklopédiája (versek; Bukarest, 1967); Garabonciás (versek; Bukarest, 1967); Történetek húszéven jelülieknek (Bukarest, 1967); Búcsú a trópusoktól (hat vers; Bukarest, 1969); Kortársunk, Arany János (kismonográfia, Bukarest, 1969); Erdei iskola (versek; Bukarest, 1970); Fagyöngy (Palocsay Zsigmonddal; Bukarest, 1971); Sajtóértekezlet (válogatott versek; 1972); Felezőidő (versek; Bukarest, 1974); Öregek könyve (Plugor Sándor rajzaival, Bukarest, 1976); Tengerparti lakodalom. Hátrahagyott versek (Kolozsvár, 1978). – Irod. Beke György: Sz. D. (Tolmács nélkül. Interjúk, Bukarest, 1972); Kántor Lajos: Sz. D. (Utunk, 1970. 17. sz.); Héra Zoltán: „Kisebbségi” költő (A költemény felé, Bp., 1974); Alföldy Jenő: Sz. D. (Élet és Irod., 1976. 45. sz.); Nagy László temetési beszéde (Élet és Irod., 1976. 46. sz.); Pomogáts Béla: Lázak költője. Sz. D. (Kortárs, 1977. 8. sz.); Szakolczay Lajos: Elment egy Garabonciás. Sz. D. (Új Írás, 1977. 1. sz.); Tamás Gáspár Miklós: A halál születésnapja (Kortárs, 1977. 1. sz.). Szi. Nagy László: Glossza, bocsánatért (vers, Igaz Szó, 1977. 11. sz.); Szemlér Ferenc: Őszi sáfrány. Sz. D. emlékezetére (vers, Igaz Szó 1977. 11. sz.); Ószabó István: Halálaid (vers, Napjaink, 1979. 10. sz.).