Szilágyi István (Nagykálló, 1819. jan. 6. – Máramarossziget, 1897. ápr. 12.): tanár, író, az MTA l. tagja (1846). A bölcsészeti, jogi és teológiai tanfolyamokat Debrecenben végezte, ahol Arany János tanulótársa volt. 1842-ben a nagyszalontai gimn. ig.-ja, ott Arany János pályakezdésére volt ösztönző hatással. 1845-től 1896-ig a máramarosszigeti giam.-nál működött, 1840-ben és 1841-ben a Kisfaludy Társ. pályadíját nyerte el Árpád c. költeményével és a Csák és a királyleány c. elbeszélésével, 1843-ban az MTA a Szókötéstan szabályai c. nyelvészeti munkáját jutalmazta. Egyháztörténeti és helytörténeti, azonkívül pedagógiai munkákat írt. – F. m. Keresztyén egyháztörténet (Máramarossziget, 1860); A gimnáziumi oktatásügy története a magyarországi helvét hitvallásuaknál (Sárospatak, 1861); Adalékok a Magy. Tud. Akadémia megalapítása történetéhez (Vaszary Kolossal és Révész Imrével, Bp., 1877); A római irodalomtörténet rövid vázlata (Máramarossziget, 1891). – Irod. Dereano István: Arany János „Izaparti hű barát”-ja. Sz. I. élete és kora (Nagykőrös, 1941).