Szilágyi Sándor (Kolozsvár, 1827. aug. 30. – Bp., 1899, jan. 12.): történész, az MTA tagja (l. 1857, r. 1873). ~ Ferenc fia. Jogi és bölcsészeti tanulmányait Kolozsvárt végezte. A forradalom idején Pestre ment és a Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa lett. A szabadságharc után irodalmi folyóiratok kiadásával kísérletezett. A Magyar Emléklapnak 10, a Magyar Írók Füzeteinek 4, a Pesti Röpiratnak csak 10 füzete jelent meg, mivel a rendőrség a szabadságharc emlékeit idéző versek közlése miatt mindegyiket betiltotta. Az 1851-ben kiadott Nagyenyedi Album c. irodalmi évkönyvének II. kötetét is elkobozta a rendőrség és több más önálló munkáját is. 1852-től a kecskeméti ref. kollégium matematikatanára, 1853-tól Nagykőrösön tanított, többek között Arany János, Mentovich Ferenc volt a tanártársa. 1867-ben br. Eötvös József a vallás- és közoktatásügyi min.-ba titkárnak nevezte ki. 1878-tól a bp.-i Egyetemi Könyvtár ig.-ja. Az 1850-es évek küszöbén a szabadságharcról közölt írásokat, utóbb főleg Erdély 16 – 17. sz.-i történetéről dolgozott fel és tett közzé sok adatot, okiratot: 1875-ben a Századok szerkesztését vette át, majd megindította a forrásközlő Történeti Tár c. folyóiratot (1878) és a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatát (1885). Kiterjedt tudományos szervező munkát folytatott. Kiadta az Erdélyi Országgyűlési Emlékek (1540 – 1699) sorozatát, szerk. a millennium alkalmából kiadott 10 kötetes Magyar Nemzet történetét. – F. m. Erdélyország története (I – II., Pest, 1866); Báthory Gábor fejedelem (Pest, 1867); A Rákócziak kora Erdélyben (Pest, 1868); Történeti rajzok (Bp., 1880); Bethlen Gábor és a svéd diplomácia (Bp., 1882); II. Rákóczi György (Bp., 1891); I. Rdákóczi György (Bp., 1893). – Irod. Károlyi Árpád: Sz. S. emlékezete (Bp., 1900); Fraknói Vilmos: Emlékbeszéd Sz. S. r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1902, ennek függelékében: Dézsi Lajos: Sz. S. irodalmi munkássága); Vértesy Miklós: Sz. S. (A Könyvtáros, 1956. 8. sz.)