Szilágyi Virgil (Écska; 1824. nov. 28. – Bp., 1892. dec. 30.): újságíró, politikus. A pesti egy.-en jogot tanult. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett. 1846-tól Csongrád m. aljegyzője, 1848-tól első jegyzője. A szabadságharc alatt a megyei vészbíróság tagja. 1850 ben Pestre költözött. 1851-től a Pesti Napló munkatársa, a külpolitikai rovat vezetője; a Törvénykezési Lapok c. jogi szakfolyóirat szerk.-je; 1852-től szerk. az Értesítőt, majd ennek folytatását, a Budapesti Viszhangot 1857-ig. 1853-tól tanár Gönczy Pál nevelőintézetében, 1854-től ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1859-ben Táncsics Mihály védője, s bátor beszédével nagy népszerűséget szerzett. 1861-ben Pest józsefvárosi kerülete választotta képviselővé. Az ogy. bezárása után letartóztatták és felségsértési vád alapján halálra ítélték, de kegyelmet kapott s kiszabadult. 1862-től a Jövőnek, Vajda János lapjának a munkatársa. 1866-ban újra letartóztatták, de ismét szabadon engedték. Ekkor külföldre ment, Milánóban, majd Párizsban az emigráns magyarokkal állt kapcsolatban. Közben a Magyar Újságot tudóbsította a külföldi eseményekről. Hazatérése után, 1869-ben Hódmezővásárhelyen választották képviselővé, 1881-től Székelyudvarhelyt képviselte. A Függetlenségi Párt balszárnyához tartozott. Számos röpiratot írt – részben R. i. jelzéssel, névtelenül – az időszerű politikai kérdésekről. – F. m. A magyar magánjog visszaállítása (Pest, 1861); Nemzeti kérdés (Pest, 1861); A megyék és városok rendezése (Pest, 1861); A törvénykezési reform alapelvei (Pest, 1865); A katholikus autonómia (Pest, 1869); A házasság felbonthatatlansága (Bp., 1873); Uzsora és kamatmaximum (Bp., 1882).