Szilárd Béla, Steiner (Mezőberény, 1884. jan. 20. – Párizs, 1926. jún. 2.): kémikus. Középisk.-i tanulmányait Békéscsabán és Debrecenben végezte, a bp.-i tudományegy. gyógyszerészhallgatója volt. 1904-ben szerzett oklevelet, 1905-ben doktorált. A következő évben lett a műegy. tanársegédje, 1907-ben ösztöndíjasként külföldre utazott. A Sorbonne-on tanult tovább, ugyanakkor a Curie-laboratórium munkatársa volt. 1912-ben önálló kutatólaboratóriumot rendezett be Párizsban (Laboratoire de Produits Radioactifs). 1914-től Londonban, majd Madridban élt, 1920-tól pedig ismét Párizsban folytatta és egyben publikálta kísérletsorozatait. 1925-ben a Becsületrend lovagja kitüntetést kapta. Lefordította magyarra Poincaré Tudomány és föltevés c. könyvét (Bp., 1908). Foglalkozott fotokémiával, lumineszcenciával, a radioaktív sugárzás biológiai hatásaival, a radioaktív gyógyszerekkel, a röntgen- és a radioaktív sugárzás mennyiségi mérésével, a kolloidokkal, az élő anyag keletkezéselméletével és az említett témakörök fejlődéstörténetével. Kutatásait száznál több tanulmánya és számos szabadalma fémjelzi. Cikkei hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Leveleit, hagyatékát a bp.-i műszaki egy. levéltára és az MTA Kézirattára őrzi. – F. m. Radium és radioaktivitás (Bp., 1905); Az alkoholok elektrolitos bomlása és képződése absolut alkoholos oldatban (Bp., 1905). – Irod. Sz. B. (Pesti Hírlap, 1926. jún. 3.); Sz. B. (Az Újság, 1926. jún. 3.); Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon (Bp., 1972); Palló Gábor: Sz. B. fotokémiai munkái (Technikatörténeti Szle, 1974).