Szily Kálmán (Izsák, 1838. jún. 29. – Bp., 1924. júl. 24.): nyelvész, természettudós, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1865, r. 1873, ig, 1883, t. 1920), főtitkára (1889 – 1905). Pesten és a bécsi műegy.-en tanult. 1861-től a pesti műegy.-en Stoczek József tanársegéde, ideiglenes tanár, 1869-től a kísérleti fizika, 1870-től 1889-ig az elméleti fizikai és analitikai mechanika ny. r. tanára. A termodinamika elveinek mechanikai elvekre való alapozásával foglalkozott. 1871 – 73-ban az egy. rektora. Ez idő alatt épült a műegy. épülete; az ő nevéhez fűződik az egy. szervezetének megreformálása. 1890-ben megindította és 1905-ig szerk. az MTA havi folyóiratát, az Akadémiai Értesítőt, 1905-től az MTA főkönyvtárosa. Megszervezte az MTA-n a Széchenyi Múz.-ot. Jelentős szerepe volt mint titkárnak a Természettudományi Társulat föllendítésében. 1869-ben mint a társulat főtitkára megindította és 1898-ig szerk. a Természettudományi Közlönyt, ő létesítette a természettudományi könyvkiadót, 1880-tól a társulat elnöke. A természettudományos mozgalmak múltjával foglalkozva a régi természettudományos műnyelv s ezzel kapcsolatban a nyelvtudomány iránt kezdett érdeklődni. A 90-es évek végén áttért a m. nyelvtudomány rendszeres művelésére. 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társ.-ot, ennek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának (I – II., Bp., 1902, 1908) szerk.-je. Nyelvészeti munkásságáért 1913-ban az MTA nagyjutalmát kapta. 1915-től a főrendiház tagja. – F. m. A természettudományi műnyelvről (Bp., 1879); Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt (Bp., 1888); Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez (Bp., 1898); Él-e a rovásírás a magyar nép között? (Bp., 1903). – Irod. Hellebrant Árpád: Sz. K. nyelvészeti munkássága (Emlék Sz. K.-nak, Bp., 1918); Ilosvay Lajos: Sz. K. (MTA Emlékbeszédek, 1924); Tolnai Vilmos: Sz. K., a nyelvtudós (MTA Emlékbeszéd, 1924); Gyarmati István: Sz. K. (Fiz. Szle, 1955. 5. sz.)