Szily László (Marcalgergelyi, 1900. dec. 10. – Bp., 1973. jan. 5.): gépészmérnök, főiskolai tanár. Oklevelét a bp.-i József Műegy.-en szerezte 1924-ben. 1925–1940 között a Ganz Villamossági Gyárban 3 évi próbatermi gyakorlat után mint Bláthy Ottó közvetlen munkatársa főleg szinkron gépek számításával foglalkozott. 1940-től középisk.-ban tanított. Oktatott a Kandó Kálmán Villamosipari Szakisk. felső tagozatán, a Csepeli Weiss Manfréd Gyárban, 1946-ban Diósgyőrött, 1948-ban Salgótarjánban és Ózdon. 1946–50-ben a kispesti villamosipari középisk. esti tagozatának vezetője. 1948-ban műszaki doktori címet szerzett a bp.-i műszaki egy.-en. 1950–51-ben az Áll. Műszaki Főisk.-n és a Műszaki és Gazdasági Ak.-n tanított. 1953–57-ben nyugdíjba vonulásáig Csepelen működött mint főtechnológus. Több tanulmánya jelent meg a Természettudományi Közlönyben. 1942-ben a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Részletek a transzformátorok fejlődéséről c. munkáját a Zipernowszky Károly jubileumi díjjal jutalmazta. – F. m. Villamos gépek és villamos művek (egy.-i tankönyv, Bp., 1950); Villamos gépek (Bp., 1953); Villamos gépek próbatermi vizsgálata (Bp., 1954). – Irod. Gohér Mihály: Dr. Sz. L. (Elektrotechnika, 1973. évf. 3. sz.).