Szini Gyula (Bp., 1876. okt. 9. – Bp., 1932. máj. 17.): újságíró. ~ Károly író fia. Jogot végzett Bp.-en, azután bírósági szolgálatba lépett. 1900-ban otthagyta a bírói pályát, belépett a Pesti Napló szerkesztőségébe. 1903-ban rövid ideig a Budapesti Naplónál dolgozott, majd Az Újság munkatlrsa lett. Ez időben a Magyar Geniusban és A Hétben jelentek meg kritikai cikkei, később az Osvát Ernő szerkesztette Figyelőben és a Nyugatban. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja volt. A Horthy-korszakban visszahúzódott. 1929-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták. Számos regényt és színdarabot fordított. Témaválasztásában a ritkához, a különöshöz vonzódott, távol állt a realizmustól, inkább szimbolista volt. – F. m. Trilibi (elb., Bp., 1907); Lelki kalandok (elb., Bp., 1908); Profán szerelem (r.,Bp., 1914); Szivárvány (elb., Bp., 1917); Porczellán muzsika (r., Bp., 1918); A bűbájos (r., Bp., 1921); hói arcképek (tanulmányok, Bp., 1922); Modern nők (tanulmányok, 1923); Eleven bálvány (r., Bp., 1927); Spinét és szakszafon (I – II., r., Bp., 1932); Válogatott elbeszélései (Bp., 1933). – Irod. Elek Artúr: Sz. Gy. (Nyugat, 1932): G. (Gulyás Pál): Sz. Gy. (Irod. tört. 1932); Simándi Béla: Sz. Gy. (A könyvtáros, 1957. 4. sz.); Farkas Lajos: Sz. Gy. (Bp., 1937); Kárpáti Aurél: Tegnaptól máig (Bp., 1961); Varga Kálmán: A novellista Sz. Gy. (Irod. tört. Közl. 1963. 3. sz.)