Szinnyei Ferenc (Bp., 1875. ápr. 2. – Bp., 1947. nov. 9.): irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1914, r. 1928). ~ József (1830 – 1913) fia. 1894 – 98-ban a bp.-i egy. bölcsészeti karán tanult, ahol 1898-ban bölcsészdoktori, 1899-ben tanári diplomát szerzett. 1899-től bp.-i iparisk. tanár, 1920 – 34-ben ig. 1908-tól a m. irodalomtörténet magántanára, 1921-től c. rk. tanára a bp.-i tudományegy.-en. 1933-tól a Kisfaludy Társ. tagja. A felvilágosodás és a 19. sz. irodalmával foglalkozó, adatokra épülő, pozitivista műveiben hatalmas anyagot dolgozott fel. – F. m. Bacsányi János 1763 – 1845 (Bp., 1904); Kármán József és az Uránia névtelenjei (Bp., 1924); Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig (I – II., Bp., 1925 – 26., 1940-ben az MTA nagyjutalmát kapta); A regény (Bp., 1926); Kisfaludy Károly (Bp., 1927); Novella és regényirodalmunk a Bach-korszakban (I – II., Bp., 1939 – 40). – Irod. Sági István: Sz. F. (1875 – 1947. Magyarosan, 1947. 3. sz.)