Szirmai István (Zilah, 1906. ápr. 13. – Bp., 1969. szept. 29.): újságíró. A párizsi egyetemen, majd a kolozsvári tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott. Magántisztviselőként helyezkedett el. Részt vett az egy.-i baloldali ifjúsági mozgalmakban. 1929-ben belépett a Román Kommunista Pártba (RKP). 1930–31-ben az RKP erdélyi tartományi vezetőségében különböző állásokat töltött be. 1941-ben az észak-erdélyi kommunista mozgalom és a KMP összekötőjeként Bp.-en élt a sorozatos letartóztatások miatt szigorú illegalitásban. 1942 őszétől a KMP Központi Bizottsága, majd a Békepárt titkárságának tagja volt. 1943. dec.-ben letartóztatták. 1944. febr. 28-án „hűtlenség” vádjával 15 évi fegyházra ítélték, Sárospatakra vitték, 1944. okt.-ben megszökött s Kolozsvárra ment. 1945 után Szegeden részt vett az MKP szervezésében, a D-mo.-i titkárság vezetőh.-e majd vezetője, dec.-től a szegedi Délmagyarország c. lap szerk.-je, 1945. márc.-tól felelős szerk.-je, júl.-tól főszerk.-je lett. 1946–47-ben az MKP Központi Vezetősége tömegszervezeti osztályát vezette, 1947–49-ben az MKP, majd az MDP Orsz. Szervező Bizottságának titkára. Jelentős szerepet játszott a munkásegységért folytatott politikai harcban. 1949–53-ban a M. Rádió vezetője s a párt központi vezetőségének póttagja. 1953. jan.-ban koholt vádak alapján letartóztatták. 1955-ben rehabilitálták. Szabadulása után a Begyűjtési Min.-ban dolgozott. 1956. jún.-tól a Bp.-i Pártbizottság lapjának, az Esti Budapestnek a főszerk.-je. Részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc következményeinek felszámolásáért, a konszolidációért folyó harcban. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának, majd az első központi bizottságnak tagja, ogy.-i képviselő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának, 1957-től az MSZMP agitációs és propaganda osztályának vezetője, 1959-től az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, 1962-ben tagja lett. 1959-től 1966-ig a Központi Bizottság titkára, később az Agitációs és Propaganda Bizottságnak vezetője, a parlament külügyi, ezt követően kulturális bizottságának elnöki tisztét töltötte be. – Irod. Sz. I. halálára (Népszabadság, 1969. okt. 1. és okt. 4.); Barcs Sándor: Sz. I. (Magy. Sajtó, 1969. 10–11. sz.); Kornidesz Mihály: Sz. I. emlékezete (Tiszatáj, 1978. 6. sz.). – Szi. Kolozsvári-Grandpierre Emil: Hullámtörők (életrajzi r., Bp., 1978).