Szirmay Antal (Eperjes 1747. jan. 20. – Szinyér, 1812. szept. 19.): középbirtokos zempléni nemes, helytörténeti író. Zemplén vm. jegyzője, majd 1777-től főjegyzője. 1786-ban a budai kir. tábla ülnöke. 1787-ben kir. tanácsos, az eperjesi kir. tábla elnöke. Az 1790 – 91-i ogy.-en Zemplén vm. követe. Szerepe volt az ogy. jogi bizottságában. Később az udvar mellé állt. 1798-ban megyei ellenfelei bevádolták (egyébként teljesen alaptalanul), hogy a jakobinus eszmékkel rokonszenvez, mire állását vesztette. Vékei birtokára visszavonulva, történelmi és genealógiai tanulmányokat folytatott. A kormányzat felfogásában megírta a m. jakobinus mozgalom történetét. 1809-ben kir. kegyelemben, sőt donációban részesült. A hegyaljai szőlőtermesztés és borászat kérdéseivel is foglalkozott. – F. m. Notitia historica politica, oeconomica…comitatus Zempleniensis (Kassa, 1798); Hungaria in parabolis.. . (Budae, 1804); Notitia politica historica, topographica comitatus Ugochiensis (Pestini, 1805); Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári ismérete (I – II., Buda, 1809 – 1810); A tokaji vagy és hegyallyai szőllőknek ültetéséről… (Pest, 1810). – Irod. Kőnig György: Sz. A. (1747 – 1812. Bp., 1903).