Szobotka Tibor (Bp., 1913. márc. 19. – 1982. febr. 26.): író, műfordító, irodalomtörténész, József Attila-díjas (1974), az irodalomtudományok kandidátusa (1963), Szabó Magda író férje. 1930-1935 között angol-német-művészettörténet szakon a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en végzett, ott lett okleveles középiskolai tanár és bölcsészdoktor. Tanulmányai befejezése után Angliába utazott, majd hazatérve angol-német levelezőként helyezkedett el a Hungaria-Jackard gyárban. A II. világháborúban katona volt. 1945-től a M. Rádió munkatársa. A Tükörnél, Magyar Nemzetnél volt lektor, szerkesztő, rovatvezető, majd a M. Rádió műsorfőtitkára, 1950-ben elbocsátották. 1950-1952-ig a Tankönyvkiadó Vállalatnál működött kijelölt munkakörökben, dolgozott nyomdai korrektorként, volt a kereskedelmi részleg alkalmazottja. 1952-1954 között általános iskolai tanár. 1957-ben kérte és megkapta a Magyar Rádiótól rehabilitálását. 1954-től az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) kari titkárságán működött, 1957-től a világirodalmi tanszéken, előbb adjunktus, majd 1966-ban docens lett. 1973-ban nyugalomba vonult. A Pen Club egyik alelnöke volt, rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban, a Kortársban. Műfordítóként hiteles tolmácsolója volt Sinclair Lewis, Galsworthy, George Eliot, James Joyce stb. műveinek. Életmű sorozatát 1983-ban a Magvető Könyvkiadó indította el. Életrajzát felesége, Szabó Magda fejezte be a rendelkezésre álló naplók, tartalomtervezet és elkészült részek segítségével: Megmaradt Szobotkának (Bp., 1983). – M. Hellenizmus Shelley és Keats költészetében (tanulmány, Bp., 1936); Thomas Mann (tanulmány, Bp., 1956); Megbízható úriember (r., Bp., 59); Shelley (tanulmány, Bp., 1960); Közönség és irodalom (tanulmányok, Bp., 1964); Valóság és látomás (tanulmányok, Bp., 1967); Hekuba (elb., Bp., 1971); Az angol irodalom története (monográfia Szenczi Miklóssal és Katona Annával közösen, Bp., 1972); Züzü vendégei (r., Bp., 1973); A tenger és az eb (elb., Bp., 1975); Az összeesküvők (r., Bp., 1978); Menyasszonyok, vőlegények (r., Bp., 1980); A vetőkártya főhadnagya (összegyűjtött elb., Bp., 1982); Hazugság, Száműzetésben (r., Bp., 1984); Harkály a fán (elb., Bp., 1985); Erényes emberek (színművek, hangjátékok, jelentek, Bp., 1986); Igitur (r., Bp., 1987); Sose jön szanitéc (elb., Bp., 1988). – Irod. Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Kabdebó Lóránt: „Költészet és valóság”. Beszélgetés Sz. T.-ral (Életünk, 1982. 4. sz.); Bata Imre: Sz. T. ravatala fölött (Kortárs, 1982. 6. sz); Nagy Péter: Sz. T. halálára (Nagyvilág, 1982. 5. sz.); Képes Géza: Sz. T. (Élet és Irod., 1982. 10. sz.); Tóth Béla: A szépíró Sz. T. (Alföld, 1984. 10. sz.); Rónay László: Vázlat Sz. T.-ról (Alföld, 1987. 10. sz.); Kabdebó Lóránt: A rejtélyes prózaíró. Hetvenöt éve született Sz. T. (Magy. Nemzet, 1988. 67. sz.); Szabó Magda: Bevezető (Új Tükör, 1988. 13. sz.); Lengyel Balázs: Sz. T. sírjánál (Vigilia, 1988. 8. sz.); Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának (Bp., 1983).