Szontágh Gusztáv (Csetnek, 1793. ápr. 9. – Pest, 1858. jún. 7.): filozófus, esztéta, kritikus, az MTA tagja (l. 1832, r. 1839). Késmárkon jogot hallgatott. Jurátusi éveit Rozsnyón és Kenyhecen töltötte. 1813-ban katonai pályára lépett. Részt vett a napóleoni háborúkban. 23 évi szolgálat után mint kapitány 1836-ban nyugalomba vonult. Ezután kizárólag írói és tudományos munkáságának élt. 1836-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Kritikákat, filozófiai tanulmányokat, gazdasági cikkeket írt. A korszak egyik legjelentősebb kritikusa volt. Önálló, sajátosan m. filozófiai rendszer, az ún. „egyezményes filozófia” kiépítésére törekedett, amely eklektikus, agnosztikus, új kantiárus jellegével a társadalmi ellentmondások elkendőzésére törekedett. Neves dinnyetermesztő is volt. – F. m. Propylaeumok a magyar philosophiához (Pest, 1839); Propylaeumok a társasági philosophiához (Pest, 1843, az MTA nagyjutalmát nyerte 1846-ban); A szenvedelmes dinnyész… (Miskolc, 1843); Útmutatás az okszerű dohánytermesztésre (Buda, 1846); A magyar egyezményes philosophia (Pest, 1855); A magyar Pantheon alapjai (Pest, 1856); Szontagh Gusztáv irodalmi bírálatai (Bevezetéssel ellátta Dékány Andor, Bp., 1929). – Irod. Galgóczy Károly: Sz. G. (OMGE Emlékkv, Bp., 1883); Császár Elemér: Sz. G. kritikai munkássága (Bpesti Szle, 1918); Dékány Andor: Sz. G. irodalmi bírálatai (Bp., 1929).