Szórády István (Gyula, 1926. jan. 26. – Szeged, 1990. jan. 22.): orvos, gyermekgyógyász, az orvostudományok doktora (1977). A szegedi tudományegy. orvosi karán 1950-ben szerezte meg orvosi oklevelét. 1948-tól 1950-ig az egy. Gyógyszertani Intézetében, utána 1964-ig az orvostudományi egy. gyermekklinikáján dolgozott. 1954-ben szakvizsgát tett a csecsemő- és gyermekbetegségek tárgykörből. 1964-től Szeged Város Tanácsa Gyermekkórházának ig. főorvosa, c. egy.-i docens, Szeged Megyei Város gyermekgyógyász szakfőorvosa. Tudományos munkáját a Gyógyszertani Intézetben Jancsó Miklós, a gyermekklinikán Waltner Károly irányításával végezte. Munkásságának tárgya kezdetben a vitaminológia volt, kandidátusi disszertációját is ebből a tárgykörből írta (1964). A munkát még évekig folytatta hazai és külföldi intézeti munkatársaival. A hatvanas évek második felétől a klinikai farmakológia és farmakogenetika került tudományos munkásságának középpontjába. Számos publikációja jelent meg bel- és külföldön egyaránt. Részt vett orvostudományi kiadványok szerkesztésében, szerk. bizottságok munkájában m. és külföldi orvosi társaságok tagja volt. Finno.-ban két alkalommal hosszabb ideig mint ösztöndíjas dolgozott. Kitüntetései: Markusovszky-díj (1969, 1974), Ylpö-emlékérem (1973).– F. m. A pantothensav klinikai jelentősége (kandidátusi disszertáció, 1964, németül is); Pharmacogenetics principles and pediatric aspects (1973); Tájékoztató a Kőbányai Gyógyszerárugyár készítményeinek gyermekgyógyászati alkalmazásához (Bp., 1974); Farmakogenetika (Bp., 1985, Berlin, 1985).