Sztárai Mihály, Starai (Sztára? , 16. sz.): első ismert magyar nyelvű drámaírónk. Skaricza Máté szerint Paduában tanult, ugyanitt szerezte zenei képzettségét (hegedű-, lantjáték), majd Sárospatakon volt Ferenc-rendi szerzetes. 1526 után Siklósi Mihály hatására csatlakozott a reformációhoz. Előbb Laskón és Tolnán, majd Gyulán, Sárospatakon és Pápán lelkészként szervezte a reformációt. Sokrétű irodalmi munkásságot és nagyarányú egyházszervező tevékenységet folytatott. Vele kezdődik a m. reformáció zsoltárkultusza (16 zsoltárparafrázisa maradt ránk), három bibliai, két egyháztörténeti tárgyú elbeszélő éneket is szerzett. Legnevezetesebb két hitvitázó drámája: A Papok házassága (Krakkó, 1550) csak töredékben, Az igaz papságnak tüköre (Krakkó, 1550) teljes szövegében ránk maradt. Összes műveinek újabb kiadása Szilády Áron gondozásában: Régi Magy. Költők Tára (V., Bp., 1886). – Irod. Nagy Sándor: Sz. M. élete és művei (Bp., 1883); Szilády Áron: XVI. századbeli magyar költők művei (H. n. 1886); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Kardos Tibor: A magyar vígjáték kezdetei (Bp., 1953); Klaniczay Tibor: A magyar reformáció irodalma (Bp., 1961).